Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (5. évfolyam, 1981)
1981/3 - Kovács László: Munkanélküliség a 30-as években a dunaszerdahelyi járásban
Munkanélküliség a 30-as években a dunaszerdahelyi járásban Az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági válság legismertebb kísérőjelensége a munkánálküliség volt. A munkanélküliség minden dolgozó réteget érintett, leginkább azonban a koncentrált ipari munkásságot. A harmincas évek elejétől azonban már a mezőgazdasági munkásságnak, az agrárproletariátusnak is legnagyobb gondja a munkanélküliség és az ezzel szorosan összefüggő életszínvonalcsökkenés volt. Járásunkban nemcsak az agrárproletárokat érintette a gazdasági válság hanem a kis- és közópparasztokat is, nagy részük ugyanis annyira eladósodott, hogy életvitele az agrárproletárok szintjére süllyedt, kénytelen volt megválni földjétől, s mivel a napszámosmunka iránti igény rohamosan csökkent, ők is a munkanélküliek számát szaporították. A növekvő munkanélküliség komoly gondokat okozott a hatóságoknak, mivel azonban okait a tőkés társadalmi rendszer megszüntetni nem tudta, különféle segélyakciók szervezésével, de elsősorban az elnyomó apparátus erősítésével próbálta a társadalmi robbanást kiküszöbölni. A tulajdonos osztályok féltek a munkanélküliek tömegétől, mint arra egy 1932-ből Jókáról /ekkor a sor.orjai járáshoz tartozott/ való rendőrségi jelentés utal: ‘'Kérünk segítséget, mert a növekvő munkanélküliség a polgárok vagyoni és életbiztonságát fenyegeti." A munkanélküliség évről évre növekedett. A kismagyari kor jegy - zöségböl való adatokat egy három hónapnyi időszakról az 1931 decemberétől és 1932 februárjáig is növekedést mutatnak ki: 1931-ben: Bélvata 57 1932-ben: 60 Illésháza 69 72 Ki ama gyár 135 14 C Tonkháza 43 48
