Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (3. évfolyam, 1979)

1979/3 - Marczell Béla: A szövés-fonás mestersége

kalitkaszertl törőkereket, lyukaiba befűzték a kendert, s a kereket két karral forgatva törték. A megtört kendert tisztították, fésülték. Ezt a célt szolgálták a gerebenek. Volt talpas gereben kor alakú rózsával, nyeles gereben stb. A megfésült tiszta kendert megfonták, koszorúba kötötték, s vagy rögtön feldolgozták, vagy gondosan eltették.

A feldolgozás első mozzanata a fonás. Ehhez a kendert "töretbe" tépték, s a guzsalyfejre kötötték, a guzsaly lehetett talpas hosszúguzsaly vagy ú.n. fonókerék azaz rokka. A kettő között nincs lényeges különbség, csupán a fonal feltekerésének módja különböző. A hosszú - vagy közönséges guzsalyhoz fából faragott vagy esztergályozott orsó tartozik, amelyre a kezdöfonal került. Az orsón összegyűlt fonalat motollá-ra csavarták. Ezeknek is több alakja volt ismeretes, pl. kézi és forgómotollák. A Csallóközben használatos volt a percentős motolla, amely jelezte a megtett forgásokat, azaz a fonal hosszúságát is mérte.

A motolláit fonalat a szövés előtt háromszor szapulták, sulykolták, hogy szövés közben ne szakadozzon, és szép fehérre száradjon. A szövésre így elkészített kendert gombolyították, hogy a fölvetett szálak a szövőszéken össze ne kászálódjanak. A gomdolyításra szolgáltak a gombolyítok vagy csörlők.A csörlőket főként a Székelyföldön és a Csallóközben használták.

A szövés a szövőszéken történt. A szövőszék tartozékai a vetélő /kis csónakszerfl eszköz/, a bábfák, a fatengelyek vagy kompostorok,, az eresztörúd, a nyÜ3tbot, a csigák, a nyust, a borda, a lábítók és a csépvesszök. Szövés közben a vásznat feszítő vagy má