Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (3. évfolyam, 1979)
1979/2 - Poliak, Marian: A bögellői halastavak
nagyabb madarunk, a 14-16 kilogrammét is eléri a súlya. Számuk évről évre csekken. Csehszlovákiában csak a Csallóközben és Dél-Morvaországban fordul elő, ezért minden egyed és minden fészek különös védelmet igényel. Ez a faj csak ötéves korára válik felnőtté, minden fészekalj csak két tojást tartalmaz, az állomány növekedése tehát nagyon lassú. A másik a barna rétihéja /Circus aeruginosus/. A barna rétihéja fészkeit is megsemmisítették a kaszáláskor. Mindebből látni, hogy milyen fontos az értékes madárfajok védelme. Mit szolnak ehhez a vadászgazdák, a vadászok az ifjú természetvédők? A madárvilág legjellegzetesebb képviselői a halastavak kornyékén azonban a vízi és mocsári fajokhoz tartoznak. A vízimadarak közül 1978-ban az alábbi fajokat figyeltem meg itt: kis kócsag /egrefcta garzetta/, nagy kócsag /egretta alba/, gólya /cjconia alba/, goda /Limosa limasa/, bölömbika /Botaurus stellaris/, pocgém /ixobrychus minutus/, bíbic /Vanellus vanellus/, dankasirály /Larus ridibundus/, kormos szerkő /Cillidonias nigra/, nagy lilik /Anser albifrona/, vetési lúd /Anser fabilis/, nyári lúd /Anser anser/, póling /Numenius tenuirostria/, cigányréce /Aythia nyroca/, barátréce /Aythia ferina/, kontyos réce /Aythia fuligula/, vízicsibe /Porzana porzana/, fütyülő réce /Anas penelope/, csörgő réce /Anas crecca/, böjti réce /A- nas querquedula/, tőkés réce /Anas platyrhynchos/, kendermagos réce /Anas strepera/, kanalas réce /Spatula clypeata/, szürke canko /Tringa nebularia/, szárcsa /Fulica atra/, kanalas gém /Platelea leucorodia/, rozsdás partfutó /Calidris canutus/, vörösnyakú vöcsök /Podiceps griseigena/, kis vöcsök /Podiceps ruficollis/, búbos vöcsök /Podiceps cristatus/, halászcsér=küszevágó csér /Sterna hirundo/, vízi tyúk /Gallinula chloropus/, szürke gém /Ardea cinerea/, vörös gém /Ardea purpurea/. Az említetteken kívül előfordul még itt persze többféle értékes madárfaj is. összegzésképp elmondhatjuk: az egyik oldalon ugyan az emberi beavatkozás következtében részben megváltozott a terület eredeti természeti környezete, a másik oldalon viszont lehetővé vált egy jellemző vízmelléki és vízi vegetáció kialakulása, költőhelyet találtak itt fontos és értékes madárfajok. Mindebből az a tanulság, hogy az eredeti természeti környezetbe való emberi beavatkozás, ha átgondolt és szakszerű irányítás mellett történik nem okbz nagy kárt, sőt bizonyos értelemben hasznos is lehet. Marian Poliak
