Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (2. évfolyam, 1978)
1978/4 - Marczell Béla: "nyitva van az aranykapu…"
Gólya, gólya, gilice, miért véres a lábod? Torok gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. A vers elmondása után vagy közben a gyermekek - akár a gyógyításra felkészült, révületben lévő varázsló - nagy zajt, kiabálást csapnak, a kezükkel ütogetik egymást. A dobbal való gyógyítás kimondottan sámánnisztikus jellegre utal, hiszen a sámán varázshangszere is a dob volt. Kuruzslás, gyógyítás alkalmából ezzel kerítette hatalmába a szellemeket. Még egy másik versikében is szerepel a varázsdob a szita- szita péntek, szerelemcsütőrtok, dob-szerda mondatban. Tudjuk, hogy a szita a dobhoz hasonlóan a varázslók, a boszorkányok eszköze volt, amelyet varázslataik alkalmából gyakran használtak. Az emlegetett három nap viszont házassági szokásra utal. Ugyanis a péntek és a szerda a népi hagyományban a szerelem és a tűzhely korüli tennivalók napja volt. A gyermeki lélek egyik igen jellemző sajátossága a babona, a titokzatos iránti érzékeny vonzalom. A titok jelentésével nincs ugyan tisztában, de játékaiba mégis sok babonás hiedelmet sző. Gyakori ilyen jelenség a játék közbeni kőpkodés, köpés. Ezt a felnőttek régebben a kisgyermek megígézése elleni szerként alkalmazták, a gyermek pedig játékaiba szövi, pl. golyózás közben megkopdosi a golyót, nehogy az ellenfél elnyerje. Verset is tud hozzá: Babona, babona, vaskereszt, ha eltörik, az se lesz ... E varázsló, kultikus szokásokat őrzik még az egérhez és a békához kapcsolódó hiedelmek is. Ha kihull a gyermek foga, háttal a szoba sarkának fordulva árdobja a feje felett, s közben ezt mondja: Egér, egér adok neked csontfogat. Adjál nekem vasfogat. Ha a réten játszva, vagy a falu végi tó partján békát látnak, őszszeszorítják az ajkukat, nehogy a béka kiolvassa a fogukat. Játékainkban a lakodalmi szokások nyomait is megtaláljuk. A párosQdásnak, a házassági szokásoknak egykori szimbolikáját s ennek művészi kifejezőit legnagyobb bőséggel éppen a játékok őrzik, mint egykori szertartások töredékes emlékeit, pl.:
