Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Egy 19. századi díszlegyező restaurálása és részleges rekonstrukciója
Frimmel Sára • Egy 19. századi díszlegyező restaurálása és részleges rekonstrukciója érintően eltorzult (2. kép). Ennek hatására néhány rárögzített elem is felvált, további károsodást okozva a tárgyon. A lapimitációk közül a 3. és 6. elem teljes egészében hiányzott. A meglévők porosak, rajtuk a színes márványozott papírok fakultak, foltosak, a széleken található aranyozások kopottak voltak. A küllőimitációkat és a díszítőpántokat borító bőr barkarétege meggyengült, több helyen felvált; alatta a húsoldal vörös színű és porlékony volt. A megfigyelések alapján feltételezhető volt a vörösbomlás jelenléte. A záróküllő bőrborításán hasonló sérüléseket lehetett megfigyelni. A legyező fa nyelét borító bőr állapota is meggyengült, a rajta található rátéten a fém veret enyhén korrodálódott. A vörösesbarna bőrhatású papír több helyen szakadt, hiányos volt. A nyagvizsgálat A tárgy eredetére vonatkozó kérdések megválaszolására, az egyes alkotóelemek romlási fokának megállapítására, valamint a restaurálás részleteinek megtervezéséhez végzett anyagvizsgálatok az alábbi információval szolgáltak. A papír alkotórészekből vett rostminták mikroszkópos morfológiai vizsgálata során azt találtuk, hogy azok nem tartalmaznak keleti típusú rostokat. Ez alátámasztotta a feltételezést, miszerint a díszlegyező Európában készült. Mivel facsiszolat is kimutatható volt a mintákban,2 3 a készítés időpontja a 19. századnál nem lehetett korábbi. A papír kémhatása 4,8—6,0 pH érték körül mozgott, ami a cellulóz számára túl savasnak tekinthető. A bőrt a felületi barkamintázat alapján kecskebőrként lehetett azonosítani, és mikrokémiai teszt segítségével a növényi cserzés jellemző reakcióját adta. Az erősen savas kémhatás alapján pH (3,5—5,5) feltételezhető volt a vörösbomlás elnevezésű károsodás jelenléte a bőrben. Ezt alátámasztotta a melegíthető tárgyasztal mikroszkóp segítségével meghatározott zsugorodási hőmérséklet értéke, mely 54-65°C között váltakozott. A legyezőn alkalmazott ragasztók vizsgálata során mind az állati enyv, mind a keményítő jelenléte kimutatható volt, így feltételezhető, hogy ragasztóként e két anyag keverékét használták.4 Az arany és réz azonosítása Röntgenfluoreszcens spektrometriával (XRF) történt. Az aranyozáshoz valódi aranyat használtak, a fém veret réznek bizonyult. A papír aranyozása alá felvitt alapozás bólusszal készült, ezt elektronsugaras mikro- analízissel (SEM-EDX) sikerült bizonyítani.5 2 Floroglucinnal megcseppentve a mintákat, azokon málnavörös elszíneződés jelentkezett. 3 A mintát 1%-os vas(III)-klorid oldattal megcseppentve az fekete színűre változott. 4 A fehérje alapú ragasztó kimutatása Ninhidrin-teszt segítségével, történt, itt a lilás elszíneződés bizonyította a fehérje jelenlétét, míg a keményítő alapú ragasztóé kálium-jodidos jód oldattal, sötétkék elszíneződést adva. 5 A vörös bólusz jelenlétére utalt a kálium, alumínium, szilícium és vas egyidejű jelenléte a mintákban. 85
