Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Az Iparművészeti Múzeum Damaszkuszi szobája

Műtárgyvédelem 37-38

a festett falburkolatból vett, epoxigyantába ágyazott minták leszenezett mikroszkópos keresztmetszet csiszolatain végeztük.55 A minták egy részét csak fő tömegében smaltéval festett, más részüket pedig olyan helyekről vettük, ahol a festékréteg színét ólomfehér és smalte alkalmazásával érték el. A mikroszkópos keresztmetszetek lumineszcens felvételén kiválasztottuk a vizsgálandó szemcséket. A smalte nem lumineszkál, de alacsony törésmutatója - 1,46-1,55 - miatt nem nagyon takarja el a kötőanyagok lumineszcenciáját, így azokkal összeadódva valamilyen lumineszcenciát mutathat. Ha erősebb kék a pigment, kékesen jelenik meg.56 A vizsgált rétegekben kék, kékesszürke és barnás, áttetsző, majdnem színtelen smalte szemcsék voltak megfigyelhetők (19a—b. kép). A SEM-EDX vizsgálat során visszaszórt elektronkép (20. kép), majd röntgentérkép készült a minták kijelölt területeiről. Ez utóbbiakon jól látható a smalte fő alkotó elemeinek — szilícium, kálium és kobalt — dúsulása a pigmentszemcséken belül, illetve a szemcsékből a mátrixba kivándorolt kálium (20c. kép). A degradálódott, a lumineszcens felvételeken szinte alig látszó szemcsékben a kálium teljes hiánya mutatkozik. A degradáció mértékétől függően a pigmentek szélén káliumban szegény gyűrű jelenik meg az elemek egymásra vetített röntgentérképein (20e. kép). Az egyes szemcséken a röntgentérképek alapján a káliumban és szilíciumban dúsabb magok, valamint a káliumban szegényebb külső részeken végzett mérések (2. táblázat) igazolták, hogy a smalte szilícium és kálium tartalmának aránya megváltozott az ép szemcsék esetében a szakirodalmi adatok alapján általánosan elfogadotthoz képest. Ez még a kéknek látszó, kevésbé átalakult szemcsék esetében is kimutatható volt. A világoskék — smalte és ólomfehér - tartalmú réteg vizsgálatakor az előbbiekben leírthoz hasonló jelenségek voltak megfigyelhetők (21a-b., 22a—f. kép).

A kálium, a csak smalte és bevonatréteget tartalmazó mintán nemcsak a degradálódott pigmentek közelében, hanem a festékréteg felszínén is dúsulást mutatott (20c., e. kép). A smalte és olaj kötőanyag kölcsönhatását ismertető publikációk az utóbbi kálium hatására bekövetkező elszappanosodásáról és színváltozásáról, különböző káliumsók keletkezéséről számolnak be. Ezek a vegyületek kiülhetnek a festékrétegek felületén és a környezetben lévő anyagokkal további reakciókba lépve, vastag szürke réteget képezhetnek. Hogy esetünkben a smalte rétegbe beszívódott fenyőgyanta, az enyv, tojás és mézga kötőanyagok, valamint a smaltéból kivándorolt kálium között milyen folyamatok játszódtak le, és ezek is hozzájárultak-e a felületek színváltozásához, további vizsgálatokat igényelnek.

energiája jellemző a kibocsátó anyagra. Ha megállítjuk a sugarat, az energiaeloszlásból (SEM-EDX spektrum) a minta összetevőit (kvalitatív analízis) vagy akár összetételét (kvantitatív analízis) is meghatároztatjuk. Ha a sugár képalkotáshoz pásztáz, az egyes csúcsok felületi eloszlásából ún. röntgentérképet (XRI) kaphatunk. A vizsgálatokat egy BRUKER Quantax EDX analizátorral, és saját fejlesztésű BEI detektorral felszerelt JEOLJSM25 pásztázó elektronmikroszkóppal végeztük.

55 Dr. Tóth Attila Lajos, Kovács Petronella és Károly Dániel laboráns, MNM-ORRK.

56 Galambos - Vihart 2013.

24