Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Kökényes premontrei monostorának középkori épület- és kőfaragvány-töredékei

Műtárgyvédelem 37-38

nyú kiterjedése nem volt megállapítható, hiszen a keleti homlokzat falrakása az anyaghasználatából ítélve későbbi, (18. századi) keletkezésű, nyugati végéhez pedig a templomhajó épült. Az itt megtalált félköríves záradékú nyílás szemöldökgyámos leszűkítését nem lehetett teljes épségében feltárni. Ennek hiányzó darabjai azonban a nyílás befalazásából előkerültek, és lehetővé tették az eredeti állapot rekonstruálását, bemutatását. E felett, a három díszített festésű résablak az alattuk lévő ajtónyílás szűkítésével egy időben épült, így a 16. századra datálható. Csak a középső volt teljes épségében feltárható, ugyanis a bal és a jobb oldalit egy későbbi, feltehetően az 1720-as barokk templomátépítés alkalmával kibővítették. A bal oldalinak a bal oldalán, a jobb oldalinak pedig a jobb oldalán maradt meg a festett béllet mintázata, aminek alapján rekonstruálni lehetett a hiányzó részeket. A három résablak vízszintes vonalától fölfelé ismét változik a falszövet. Az addig homogénnek mondható, nagyméretű, fektetett kőhasábokból készült szakaszt egy vegyes anyaghasználatú váltja fel. Itt a három, korai keletkezésű ablaknyílás mellett már a kora barokk átépítések nyomait (másodlagosan kialakított ablaknyílások a falban) is felfedezhetjük. A torony-alépítmény É-i oldala alsó harmadának nagy része szintén a templom legkorábban épült részéhez tartozik. Érdekessége egy elfalazott, parapet magasságú, ívelt záradékú nyílás, melynek pontos funkciója és a falazatban arra merőleges irányú kiterjedése egyelőre ismeretlen. Jelenleg nem állapítható meg, hogy ezek az északi és déli oldalfalak a románkori prépostságnak mely részét képezték, ha egyáltalán hozzá tartoztak.1 ’■14 A hajó is több lépésben készült, melynek eredménye az alaprajz szabálytalan, szentély felé szűkülő vonalvezetése. A templomhajó első építési periódusa a 18. század elejére, feltehetően 1720-ra tehető.13 A felújítás során ezt a részt szintén a már említett vakolatképzési megoldással különítették el az utolsó építési periódustól. A templom déli oldalán egy elfalazott ajtónyílást találunk és fölötte három darab, szintén befalazott ablakot, melyek a torony alatti résablakok kibővítésének megfelelői. Az ezt követő bővítés eredménye a hajó folytatásának nyugati harmada, a szentély és a hozzá csatlakozó sekrestye. A monostor építőköveinek kutatása kapcsán a szentély lábazati részét érdemes kiemelni, amelyet kizárólag a román kori építkezés idejében ideszállított mészkövekből raktak. A templom végleges formáját 1817-ben alakították ki. Ekkor beboltozták és tornyot építettek hozzá.

vizsgálatok bebizonyították, hogy ezek Bérről származó sokszög keresztmetszetű andezit szálak, emellett pados fejtésű miocén korú durva mészkövek, szintén a béri egykori kőfejtőkből.

13 D. Mezey 2009.1-2.

14 A küklopszfal-szerű megjelenés, a nagyméretű kövek szinte nyers, fejtett állapotban történő alkalmazása ellentmond a barokk részekből kibontott, illetve az ott található, másodlagosan beépített, precízen faragott építőkövek alapján feltételezett falrakási megoldásnak. Viszont ”in situ” anyag- használatban nem találjuk meg a barokk részekhez hasonlóan, a másodlagosan beépített, 13. századi mívesen faragott köveket (kivéve a gótikus szemöldökgyámos szűkítést), tehát korai építési periódusra kell gondolnunk.

15 D. Mezey 2009.1-2.

210