Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Falképrestaurálás az edelényi kastély festett termeiben (2009-2011)
Boromisza et al. * Falképrestaurálás az edelényi kastély festett termeiben (2009-2011) A mennyezeten allegorikus jelenet látható, amely a szoba egykori lakójának, Forgách Ludmilla grófnőnek nyújtott szép látványt és erkölcsi támaszt. Itt Az uralkodói erények egyéni megjelenítése díszíti a helyiséget. A figurális ábrázolás szereplőinek azonosítása bizonytalan, mivel az alakok kevés attribútuma nem minden esetben teszi egyértelművé a festő vagy a megrendelő szándékát. A négy főalak háromszögű kompozícióba rendezve foglalja el a mennyezet középső részét: balra Fortuna, bőségszaruval ábrázolt, fedetlen keblű nőalak; Apolló kebelén a Nap világít; fejük felett Fáma, a Hírnév megtestesítője harsonázik; míg alább Paliasz Athéné az Erő megtestesítőjeként őrzi a főszereplőket. Az oldalfalak két nagyobb boltozati lunettájában Pyramos és Thisbe történetének két jelenetét festette meg Lieb Ferenc. A népszerű történet Ovidius: Átváltozások c. művében olvasható, s az ókortól kezdve, évszázadokon keresztül számtalan formában dolgozták fel festők, költők, írók. A tanmese egy ifjú szerelmespárról szól, akiket eltiltottak egymástól szüleik, csak egy fal repedésén keresztül tudtak suttogva beszélni egymással. Titkos találkozót beszéltek meg Ninosz sírjánál, egy eperfánál. Thisbe ért oda előbb, de egy oroszlántól megrémülve elfutott, csak fátylát hagyta ott, amit az oroszlán véres pofájával széttépett. Szerelme, Pyramos ezt látván azt hitte, kedvesét tépte szét a vadállat és kardjába dőlt. Később Thisbe bánatában ugyanazzal a fegyverrel végzett magával. A történet ábrázolásai általában a kettős öngyilkosságra korlátozódnak, de a cselekmény itt kiegészül az első jelenettel, ahol az izgatott szerelmes leányt, Thisbét egyedül ábrázolja a festő a találkahelyen. Az 1986 körül zajló restaurálás alkalmával már megtisztították az oldalfalakat egy kisebb állványról elérhető magasságig. Ez a vízszintes vonal mentén, fentről induló beavatkozás sajnos kárt is okozott, az összefüggések ismerete nélküli túltisz- títás következtében sok eredeti részlet eltűnt. E felületek erősen kopott, meggyötört állapotúak voltak, a falkép felszíne elvékonyodott. A szekkóban felvitt részletek nagy része eltűnt, vagy csak lenyomatszerűen maradt vissza. A 20. században a szobát válaszfallal kettéosztották, és a keleti felében fürdőszobát alakítottak ki úgy, hogy az oldalfalakat lemeszelték, a padlót járólapokkal burkolták. Az oratórium felé vezető ajtót befalazták. A falazat megbontása nyilván a felette lévő részek mozgásával járt, és ez hozzájárulhatott a vakolat megrepedésé- hez és elválásához. A szobának ez a fele hatalmas méretű vakolatpusztulást szenvedett el. A kályhafülke alsó felének vakolata hiányzott, mellette jobbra az ablakfalig szinte az egész oldalfalról is lehullott, valószínűleg a korábbi csempézésnek esett áldozatul (22. kép). Az öngyilkosság jelenetének jó részét le kellett választanunk, mert a falszerkezet a korábbi bontások és átalakítások miatt megroppant. A vakolat a téglafaltól elvált, nagy kongó üregek tátongtak mögötte. Ráadásul a kép alatti falszakasz megbontása ismét szükségessé vált, mivel a jelenlegi helyreállítás során az oratóriumra vezető ajtót vissza kellett helyezni, az eredeti állapotnak megfelelően. Injektálással nem lehetett volna biztonságosan rögzíteni a levegőben lógó nagy és nehéz freskódarabokat. 167
