Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Falképrestaurálás az edelényi kastély festett termeiben (2009-2011)

Műtárgyvédelem 37-38

19. kép. 106. szoba, az ég. a) A sötétkékre átfestett, kormos mennyezet jelentősen eltér az eredetileg világos, színes és levegős égtől, b) A festmény restaurálás után.

Fig. 19. Room 106, sky. (a) The ceiling, repainted dark blue and also sooty, differed significantly from the light, colourful, and airy appearance of the original, (b) The wall-painting after restoration.

A 2009. évi restaurálás megkezdésekor a sárga oldalfalú szoba mennyezete szinte fekete volt a koromtól, a párkányon sorakozó alakokat alig lehetett látni. A megsötétedett figurális kompozíció elveszítette térbeliségét, finom részleteit (19. kép).

2010-ben a falfelületekről teljesen eltávolítottuk a szennyeződést, az átfestéseket és a sókat. A tisztítás és feltárás nehéz, kényes, hosszantartó feladat volt, mert a pakolás eljárását kellett alkalmaznunk, amely órák alatt fejtette ki hatását a felületen. A teljes mennyezeten - az égen és a figurákon is - így jártunk el, lassan haladva, igen nagy körültekintéssel dolgozva.

Tisztítás után a sokhelyütt hiányos vakolatot pótoltuk, azután az egész falfelületet konzerváltuk, majd a hiányokat kitömítettük. A Jupiter szoba oldalfalán igen finom szemcséjű a vakolás felső rétege - ennek megfelelően kísérleteztük ki a tömítőanyag összetételét.

A festés sorrendje a varratok megfigyelése alapján

A barokk fénykorának festési technikájára az jellemző, hogy a nagyrészt freskóban megfestett giornaták (napi felület) vakolási határai (varratok) elég pontosan követik a figurák körvonalait, így könnyen megtalálhatók. A 106. szoba varratai általában nem a figurák szélén haladnak, hanem az alakok hátterét nyújtó felhővonulatok szerint. A mennyezetet súrlófényben vizsgálva sok helyen megtaláltuk a vakolási határok nyomait, de nem mindenütt. A giornatákat így nem lehetett egészen pontosan meghatározni, a vakolási határok megvizsgálásával, az egymásra vakolt szélek megfigyelésével mégis következtetni lehetett a felvakolás sorrendjére, a haladási irányra. A rajz alapján megállapíthatjuk, hogy először a mennyezetet festették meg; középről kifelé és lefelé haladva előbb az alakokat dolgozták ki, majd megfestették a környező eget és felhőket (20. kép).

164