Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Korszerű vászonkép-konzerválás szerény felszereltség mellett - Kőrösfői Kriesch Aladár Boldogság című festményének restaurálása

Bóna István • Kőrösfői Kriesch Aladár Boldogság című festményének restaurálása A műtárgyat a festő által tervezett, eredeti díszkeretben vettük át, melyet ara­nyoztak és színeztek. Az aranyon több lakkréteget is találtunk. Valószínűleg erede­tileg is lakkozott volt, egy kissé patinás hatást szerettek volna elérni a bevonattal. A festmény mérete a díszkeretből való kiemelés után vált megállapíthatóvá: 78x112,5 centiméter. A vakkeret minden bizonnyal eredeti, és a festményt erre talán maga a művész feszíthette fel. A szegeket nem verte be teljesen, hanem inkább elhaj­lította, ezzel kívánva erősebb rögzítést biztosítani a vászonnak. A vakkeret ékelhető szerkezetű, de két ék már hiányzott az átvételkor. A festmény technikai felépítése A hordozó vékony, sűrű szövésű vászon/ Anyagát nem vizsgáltuk, legvalószínűbb, hogy lenvászon lehet. Mérete a vakkeretről való levétel és a feszítőszélek kihajtása után 86x123 cm. Szemrevételezéssel úgy tűnt, hogy a vásznat a művész egy valamivel nagyobb keretre való felfeszítés után alapozhatta. Feltehetőleg egy előenyvezés után, egyeden réteg gesso alapot ecsetelt fel, meglehetősen vékonyan. Az alapozó nagyon folyékony lehetett, meg­ült a szálak közötti mélyedésekben, de alig fedte el a kiemelkedő részeket (2. kép). így valamennyire kisimította a vászon textúráját, csökkentette a felület strukturáltságát. Miután az alapozás megszáradt, a hordozót felszegezték a jelenlegi vakkeretre. A keret három oldalán a fölösleges vászonszéleket levágták, a jobb szélen azonban az anyag tel­jes szélességében megmaradt. Itt megfigyelhető, hogy az alapozó helyenként megfolyt. A feszítő szélnek a festett felszíntől távolabbi részén már nem található alapozás. Az alap vízre nagyon érzékeny volt, ezért a nedves tisztítás szinte lehetetlennek tűnt. A festő a munkát először akvarellszerűre hígított festék felvitelével kezdte, amire aztán kissé vastagabban tette fel a részleteket. Egyes helyeken, elsősorban a fő ala­kon, erőteljes impasztót is használt. Ez az eljárás megegyezik az akadémista festők gyakorlatával. A képet a művész nem lakkozta. A festmény állapota az átvételkor A kép vizsgálata során kiderült, hogy azt már javították korábban. Belefestések nyomait lehetett felfedezni, elsősorban az előtérben, a hajópadlón. Középen alul, nagyobb alapozás-hiány volt felismerhető súrlófényes megvilágításban. A női figura rózsaszín köpenyén is voltak gyanús részek, melyek egyébként szükségtelennek tűnő belejavításoknak látszottak. A képről készült infravörös és UV lumineszcens felvéte­leken a javítások nem jelentkeztek karakteresen. A lumineszcens felvételek kiértéke­lésekor úgy tűnt, hogy az előtér mintegy 50%-ban át van festve. Azt nem lehetett megállapítani, hogy a korábbi javítás előtt tisztíthatták-e a képet, de nagyon valószínű, hogy igen. Az átfestések olajfestékkel készültek, felü­letük az eredetinél tixotrópabb festék használatára utalt. Vászon kötésű, 38x38 szál centiméterenként, a szálak z sodratúak. 111

Next

/
Thumbnails
Contents