Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta - Tóth Attila: A "nyugati- és keleti-típusú" arany- és ezüstfonalak : a két fonaltípus "találkozása" egy soproni sírlelet textíliáin
Járó Márta - Tóth Attila * A „nyugati- és keleti-típusú” arany- és ezüstfonalak fonal is van). Öt esetben fémfonalként csak bélfonalra font ezüstszalagot írnak le. Az Esterházy gyűjtemény e századra datált török darabjai közül három alapszövetén azonosítottunk ezüstfonalat. Török területről nem ismerünk 15. századra datált textilekkel kapcsolatban fémfonal-adatokat. A 16. században (illetve a 16-17. század fordulója táján) azonban itt is tömör fonalakat használtak. Az átnézett textiltechnikai leírások csak arany-, illetve ezüstfonalat említenek. Az analizált minták is bélfonalra font fémszalagok, egyetlen kivételtől eltekintve, ahol drótot szőttek a szövetbe. A kép a 17. században gyakorlatilag nem változik sem morfológiai sem pedig rétegszerkezet szempontjából. A számba vett szövetek közül mindössze egyet szőttek bélfonal nélküli fémszalaggal. Kísérlet az európai valamint az oszmán-török fémfonal-készlet összehasonlítására Előre kell bocsátanunk, hogy egy biztos alapokon nyugvó kiértékeléshez/összeha- sonlításhoz a kétszázkilencvenhárom textília háromszázhetven fémfonalának adatai nem elégségesek, bármennyire is soknak tűnik első olvasatra a két szám. Különösen akkor nem, ha mindössze negyedüknek anyagvizsgálati eredményei állnak csak rendelkezésre, és két évszázad, valamint két akkora terület, mint Európa és az Oszmán-Török Birodalom arany- és ezüstfonalait kívánjuk összehasonlítani azok készítéstechnikája alapján. További pontatlanságokat eredményez, hogy szövéstech- nikailag nem tettünk különbséget a számba vett textíliák között. Mindezek ellenére, első ilyen jellegű kísérletként, megpróbáltuk az adatokat értelmezni, „összefésülni” és ezután összevetni egymással. Az időbeni változások áttekintéséhez első közelítésben nem vettük figyelembe azon textíliák fémfonalait, amelyeknél általában 16. vagy 17. századot jelölt meg a leíró készítési időszakként, azzal együtt, hogy a datálás a többi esetben is módosulhat (vagy már módosult) az elmúlt évtizedekben végzett, illetve a további kutatások során. Az arany-, illetve aranyozott fémként leírt fonalakat egységesen aranyozott ezüstnek, az ezüstként (tulajdonképpen ezüstszínűként) említetteket pedig valódi ezüstnek tekintettük, akár történt elemzés, akár nem. Az eddig átnézett leírásokban, illetve a vizsgált anyagban ugyanis csak nagyon ritkán említenek az aranynak látszó aranyozott rézből, sárgarézből, illetve az ezüstnek kinéző ezüstözött rézből készült, beszőtt fonalat.11 Az adatok alapján Európában a bélfonalra font fémszalag mellett viszonylag gyakran alkalmaztak önállóan fémszalagot, és szőttek dróttal is. A szalagok használata a 16. század második felében megnőtt, még a 17. század első felében is magas volt, azután lecsökkent. A török szövetek esetében, morfológiai szempontból, kisebb a „fémfonal-választék”, bélfonalra font fémszalagot használtak (a vizsgált kilencvenkét 39 39 Természetesen a későbbiekben ezekre is ki kell terjeszteni a vizsgálódást. 43
