Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta - Tóth Attila: A "nyugati- és keleti-típusú" arany- és ezüstfonalak : a két fonaltípus "találkozása" egy soproni sírlelet textíliáin
Műtárgyvédelem 36 huszonhárom minta huszonegy 16., illetve 16-17. századra datált szövetről22 származik. A tizenhét, bélfonalra font, aranyszínű fémszalag közül tíz egy oldalon aranyozott ezüstlemezből vágott, hét pedig aranyozott ezüstdrótból hengerelt. Két szöveten aranyozott ezüstdrótból hengerelt szalagot is azonosítottunk az aranyfonal mellett. Két textílián csak aranyozott ezüstdrótot, további kettőnél pedig aranyozott ezüstdrótból hengerelt szalagot azonosítottunk.23 17. századi arany- és ezüstfonalak A vizsgálódások során huszonnégy analizált fémfonal mellett további százharminchetet vettünk figyelembe, összesen százhuszonkét textíliáról. Az adatokat a 2. táblázatban foglaltuk össze. Markowsky már említett katalógusában a 17. századi, kb. kétszázharminc selyem- szövet közül száz a fémfonalas. Morfológia és színleírás szempontjából e fonalak ugyanazokat a típusokat képviselik, mint az előző századi textíliákon leírtak. A milánói, 1999-es bársony-kiállításon24 szerepelt harminckét, 17. századra keltezett darab közül hat fémfonalas. Közülük négyet ezüstszalaggal és kettőt aranyszalaggal szőttek. Az Esterházy gyűjtemény tizenegy, európai műhelyben készült, fémfonalas szövete25 közül négy esetben használtak csak egyféle fémfonalat, hat esetben kétféle, egy esetben pedig háromféle fonallal szőtték a textíliát. A kilenc aranyfonal fémszalagja közül - az analíziseredmények alapján - csak kettő egy oldalon, a többi két oldalon aranyozott ezüst. Az aranyszínű szalagokat kivétel nélkül aranyozott ezüstdrótból hengerelték.További, általunk elemzett, öt szövetről származó egy-egy mintánál egy esetben egy oldalon, három esetben két oldalon aranyozott ezüstfonalat, míg egy esetben aranyozott ezüstdrótot használtak.26 A fentiek, illetve az 1. és 2. táblázafo&n feltűntetett adatok alapján úgy tűnik, hogy Európában a 16. században a 15. századiaktól eltérően csak „tömör”27 fémfonalakkal szőtt textíliákat készítettek, és számuk növekedett a század második felétől. Arany- illetve ezüstdrót, -szalag, valamint bélfonalra font szalag szerepelt a szövőfonal-palettán. A természettudományos elemzések eredményei a fentieket azzal egészítik ki, hogy a bélfonalra font aranyszalagok többségét (kb. 70%-át) egy oldalon 22 Nem publikált textíliák, az adatok a katalóguscédulákról származnak. 23 A szerzők még nem publikált eredményei. 24 Kat. Museo Poldi Pezzoli 1999. 25 Kát. Esterházy 2010, kilenc tárgy, közülük kettőn kétféle szövet. 26 A szerzők még nem publikált eredményei. 27 Tömör fémszalag: csak fémből készült szalag. A 15. századra keltezett szöveteknél ugyanis még sok esetben hártyafonalakat használtak. Pl. Markowsky katalógusában a 15. századra, illetve a 15-16. század fordulójára keltezett ötvenhét szövet közül húsz fémfonalas, és ezen belül mindössze kettő a dróttal szőtt, háromnál pedig nem pontosítható a fémfonal-meghatározás. A többihez hártyafonalat (lenfonalra font, fémmel borított állati hártyából vágott szalag) használtak a leírás alapján. (Markowsky 1976.) A Tietzel által feldolgozott, a kreefeldi Textilmúzeum anyagában található, 1400-tól a 15. század végéig terjedő időszakra datált, negyvenkét itáliai selyemszövet közül harminchárom a fémfonalas. Ezek mindegyikénél hártyafonalat jelez a szerző. (Tietzel 1984.) 36
