Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Gherdán Katalin - Weiszburg Tamás - Ratter Kitti - Zajzon Norbert - Bendő Zsolt - Varga Gábor - Szakmány György: A soproni Kecske-templomban feltárt sírlelet körgallérjáról származó fémfonalak mikro- és nanoléptékű morfológiai és kémiai vizsgálata
Műtárgyvédelem 36 Az izometrikus, maximálisan 1 pm nagyságú, rezet és oxigént tartalmazó szemcsék jelenléte sem az aranyozási technikával, hanem a fémkohászat tökéletlenségével magyarázható. Alárendelt mennyiségük miatt nincsenek hatással a fonalak kémiai és mechanikai viselkedésére, de információt adhatnak az ezüst kohósításáról. A magasabb réztartalmú szalagokban (egy oldalon aranyozott ezüstszalag (SB-6) és aranyo- zatlan ezüstszalag (SB-5) az eredeti középkori élektől kiindulva korróziós folyamatok következtében üregek alakultak ki, amelyek környezetében az alapfém rézben szegényedett. A korróziós üregek egy részében fenn-nőtt ezüst-klorid és ezüst-szulfid kristályhalmazok találhatók. Az ezüst alapfémben sehol nem volt kimutatható higany. A felszíni aranyrétegről Geometriai megfontolások Az alapszövet ezüstdrótjában (SB-1) detektált arany jelenléte (egyetlen, néhány pm2-es aranyflekk) véletlenszerűnek tűnik, a drótot ezüstdrótként használhatták. A díszítő rozetta ezüstdrótjának (SB-4) jelentős felületét borítja arany, szakadozott felületi rétegként. Ez feltehetően egy rossz minőségű aranyozott ezüstdrótra utal, ahol a dróthúzás következtében szakadozott szét az eredetileg egységes felületi aranyréteg.3 Az aranyréteg maximális vastagsága hasonló a vizsgált aranyozott ezüstdrót (SB-3: 255+5 nm) és az egy oldalon aranyozott ezüstszalag (SB-6: 215+5 nm) esetében, míg a drótból hengerelt szalag felületi aranyborításának vastagsága ezekének csupán körülbelül harmada (75+5 nm). Az aranyréteg felszíni határfelület és az arany/ezüst réteghatár geometriája eltérő a húzott drót (SB-3) és a megnyúlásra merőlegesen erősen deformált (kalapált vagy hengerelt) szalagok (SB-2, SB-6) esetében. A húzott drót (SB-3) arany/ezüst határfelületén tapasztalt, ujj szerűen ezüstbe hatoló aranynyúlványok nem láthatók a másik két fonalban (SB-2, SB-6): ebben a két mintában sima határfelületek alakultak ki. Az aranyréteg (külső) felszíni morfológiája — bár az arany/ezüst réteghatárénál kiegyenlítettebb - szintén erősebben hullámos a húzott drót, mint a másik két minta esetében. 3 Ennek ellenőrzésére egyszerű kísérletet végeztünk. Azt vizsgáltuk, hogyan változik egy aranyozott ezüstdrót felületi aranyborítása a hideg dróthúzás hatására. A kiinduló minta egy d=l,05 mm átmérőjű galvánaranyozott ezüstdrót volt, amiből hidegen különböző vastagságú (d=700 pm, 500 pm, 300 pm) drótokat húztunk, majd vizsgáltuk ezeken és a kiindulási dróton az aranyréteg vastagságát, folytonosságát. Azt tapasztaltuk, hogy az aranyréteg a húzás hatására erősen szakadozott lett, de vastagságát megtartotta. Mindez megerősíti a feltételezést, hogy a vizsgált drót eredetileg aranyozott ezüstdrót lehetett, amit húzással tovább vékonyítottak, így az eredeti aranyréteg csak nyomokban maradt meg. 66
