Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Heitler András: Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban
Műtárgyvédelem 35 Különösen figyelemreméltó ez a határozott álláspont, ha mellé tesszük az egy évszázaddal később író építész, Pirro Ligorio (1510 k. - 1583) munkáját, aki a 16. század közepén is magától értetődő természetességgel ajánlja, hogy a fehér stukkóhabarcs készítéséhez való meszet az antik romokból szerzett márványból égessék.36 37 Filarete itt túllép a célszerűség hétköznapi szempontjain. Indulatos mondataiban az egykor volt építészek és építtetők művei - ha tetszik, a műemlékek - iránt érzett felelősség megnyilvánulását láthatjuk. Ahogy a kövek, „úgy a homokfélék is sokfélék lehetnek, s a helyi adottságnak megfelelően dolgoznak velük, hiszen van, amelyik több meszet kíván, van, amelyik kevesebbet, természetének megfelelően”3' A szükséges homok kiválasztásához azt tanácsolja, hogy a felhasznált anyag ne legyen „agyagtól zsíros” (grassi di terreno), majd egy ismerősen csengő egyszerű eljárást mond el: ha a homokot a tenyerünkben elmorzsoljuk s csikorgó hangot ad, akkor jó lesz, mivel nincs benne agyag. Ezzel a mozzanattal találkozhattunk Albertinél is, aki pedig (Filaretéhez hasonlóan) Vitruviusnál olvashatta ugyanezt. Mindazonáltal feltételezhetjük, hogy itt nem csupán egy antik szerzőtől átemelt toposzról van szó, hanem a mesteremberek hétköznapi gyakorlatáról, ami az ókorban éppúgy létezett, mint a 15. századi Itáliában. Szerzőnk habarcsokra vonatkozóan nem ad meg pontos keverési arányt, csak azt jegyzi meg, hogy a tisztára mosott folyami homokhoz több mész kell, mint a bányahomokhoz, majd hozzáteszi: mindez bennünket nem nagyon érint, hiszen itt a Sforzinda környékén nagyon jó homok van, mind a folyóban, mind a földeken, s már az alapok kiásásával is épp elegendőt fognak kitermelni. Tehát a probléma meg van oldva, nem kell tovább keresgélni —, ha pedig valaki többet akar tudni a mész és homok különféle fajtáiról, annak Filarete azt tanácsolja, hogy olvassa el, mit ír Vitruvius... Ha végigtekintünk Filarete, Alberti és Cennino Cennini előbbiekben tárgyalt írásain, első benyomásunk talán az lehet, hogy nem rajzolódik ki tökéletesen egységes kép, vagy valamilyen határozott fejlődési irány, esetleg helyhez vagy időhöz kötött markáns eltérés az általuk leírt mészkötésű vakolatok alapanyagai és előállítási módjai kapcsán. Ezek a szövegek sokkal inkább apró, mozaikszerű töredékekként adnak vissza valamit az egykori sokszínű, összetett gyakorlatból —, de e mozaikkockákat talán olykor felhasználhatjuk a ránk maradt műtárgyak jobb megértéséhez. 36 „De ha valaki éppenséggel jól akarja elkészíteni, akkor venni kell három rész jól megtört pároszi márványt, amit ma könnyen be lehet szerezni az állandóan pusztuló ókori romokból és szobrokból, s ha ez nincs, vegyen fehér márványt, ha görög, az a legjobb.”(„Ma si per caso alcuni volessifartő bene si conviene pigliare tre parti di marmo di Paro e pisto bene del che hoggi se ne pubfacilmente havere dalle rovine antiche et dalle Statue che siguastano di continuo et mancando questopur ehe sipigli marmo bianco et si égreco e molto migliore...”) Idézi: Arcolao, i.m. 103. p. 37 „ E cost de'sebbioni e arene, ehe secondo i luoghi s’adoperano, e chi vuolpiü calcina e cost menő uno ehe un altro, secondo la natura d’esso." [f.l5r.] Filarete (1972) i.m. 67.p. 74
