Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Heitler András: Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban
Hehler András • Vakolatok nyersanyagai Cennini, Alberti és Filarete írásaiban nedves, akkor kell a következőt felhordani. Figyelni kell arra, hogy minden réteg egyenletesen száradjon. A vakolatrétegeket, amíg még nedvesek, könnyű simító kkal vagy kis botokkal tömörítik.”30 31 Az utolsó réteg, a fehér kőport tartalmazó vakolat megmunkálása különösen fontos. Kicsivel korábban leírja azt a közelebbről meg nem határozott fehér kőzetet, ami „sem nem márvány, sem nem gipsz”, s amitől a befejező, simítóvakolat ragyogó fehér lesz. Ugyanakkor a fényes felszín kialakulását utólagos bevonatokkal is igyekeztek elősegíteni: „A tiszta fehér vakolatból (albarium) álló utolsó réteg gondosan elsimítva tükörfényes lesz; azután, ha már teljesen megszáradt, s a felszínét bekenik egy viaszból, masztixból és kevés olajból álló folyékony keverékkel, majd felmelegítik a bekent falat parázzsal, úgy, hogy a fal beigya a keveréket, akkor a fénye felül fogja múlni a márványét. Megtapasztaltuk, hogy az így készült bevonatok mentesek lesznek a repedésektől, amennyiben pedig a felhordás közben hasadás jelenik meg, azt el lehet tüntetni egy marék hibiszkusszal vagy eszpartófuvel.” Külön kitér Alberti az időjárási körülményekre: amennyiben nagyon meleg időben kell vakolni, ajánlata szerint apróra összezúzott vagy feldarabolt zsinegeket kell az anyaghoz keverni, vagyis lényegében egy szálerősítésű habarcsot javasol, amelyben az erősen nedvszívó szálasanyag a vakolatréteg nedvesen tartását is segítette. E réteg simításakor pedig langyos vízben feloldott fehér szappannal kell permetezni a felületet. Alberti kortársa volt a szobrász és építész Antonio Averlino - felvett, humanista nevén: Filarete (1400 k.-1465 k.). Az ő Trattato di architettura (Értekezés az építészetről) című, 1461 és 1464 között keletkezett munkája sok mindenben különbözik Albertiétől: szerkesztése kevésbé világos és áttekinthető, mint a vitruviusi mű nyomán felépített De re aedificatoria. Ezen kívül a Trattato olaszul, „népnyelven” íródott, ezáltal szélesebb olvasóközönségre számíthatott, bár későbbi hatását erősen korlátozta, hogy 30 „ Calx sic parabitur exubcratim et púra aqua operto in lacu diu macerabitur. In deferro non secus atque ligna dolentur asciabitur. Macerata signum érit / ubi inter asciandum calculi ferrum non offenderint: tertium ante mensem non satis etiam maturam putant: lentam et ualde g/utinosam esse oportet quam probet. Nam siferrum exierit siccum indicio erit euanidam esse et siticulosam. Cum barenam aut quid tunsum immis- cueris diu et uehcmenter atque iterum diu subagitato: etiam rursus subuersato quoad quasi spumescat. Earn ueteres qua ultimam cutim inducturi erant mortario compinsabant: temperabantque ipsam banc mixtúrám utferrum non detineret dum induceretur. In iam inductam sub arescentem atque adhuc subui- rentem altera inducetur: curabiturque ut tenore unó simul omnes cutes inarescant: leuibus planatoriis et bacillis uerberatas crustationes dum uirent densantur." Uo. 206.p. 31 „ Vltima cutis in puro albario diligenter perfricata splendorem dabit speculi: eandemque factam penitus siccum si unxeris ccera et mastice modicoque oleo una collique factis: et sic unctum parietem carbone ignite ex pe/ui con calefeceris ut unguenta combibat: uincet marmora nitore. Nos experti sumus crustas eiusmodi rimis euadere immunes/si inter inducendum i/ico apparentesfixuras manipulis uirgultarum ibisci sparti tie crudi castigaueris." Uo. 206.p. 71
