Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Papp Kinga: "Louis seize" ülőgarnitúra restaurálása
Műtárgyvédelem 35 5. kép. Kutatóablakok a tisztítás előtt. Fig. 5 Exploration of the layer structure, before conservation. 6. kép. Mikroszkópos minta a rétegszerkezetről Fig. 6 Microscopic cross-section with the stratigraphy of the layers. valamint a polárszűrőt elforgatva készítettünk felvételeket. A bútordarabokon nyitott kutatóablakok (5. kép) és a mikroszkópos keresztmetszet-csiszolatok (6. kép) alapján meghatároztuk a rétegszerkezetet. A rétegszerkezet és kötőanyag vizsgálatok során megállapítható volt, hogy a bútorokat többször, de a különböző darabokat nem azonos számú alkalommal átfestették, illetve átaranyozták. A konzerválás és a restaurálás menete A tárgyegyüttes restaurálását a kárpitozott elemek lekárpitozásával kezdtük meg, ez a hozzáférhetőség szempontjából is célszerű volt. Az utolsó kárpitozást 1996. november 4.-én datálták, Balázs Jenő és társa bejegyzéssel a zsámolyok alsó farostlemez borításán. A festett részeket portalanítás után zsíralkohol-szulfát 0,5%-os vizes oldatának a habjával letisztítottuk. Ezután a besötétedett flóder bevonatot dokumentáltuk, majd hőlégfúvó segítségével eltávolítottuk, megőrizve az alatta lévő fehéres réteget (7. kép). A feltárt felületet foltos volt, nem képezett egybefüggő bevonatot. A reprezentatív számú mintát tartalmazó mikroszkópos anyagvizsgálatok kiértékelése után e fehér, vagy fehéres bevonatmaradványok eltávolítása mellett döntöttünk, mivel egyik réteg sem adott egységes felületet és rétegenkénti szétválasztásuk sem mechanikusan, sem oldószerrel nem volt lehetséges. A rétegek Szuper-kromofággal történt eltávolítása után (8. kép) láthatóvá váltak a faanyag korábbi javításának nyomai, kiegészítései. Ezek általában beöregedett és besötétedett különböző anyagok voltak a gipsztől a műgyantáig, melyeket szintén eltávolítottunk a felületről. A kiegészítésekből a színben és anyagban illeszkedőket megőriztük. A rovarfertőzött elemeknél a fertőtlenítéshez Wolmanol BX favédő, és konzerváló szert alkalmaztunk. A gyenge szerkezeti elemeket átitatással szilárdítottuk, de epoxigyantás rögzítést csak azok a részek kaptak a stabilitás növelése érdekében, ahol az eredeti fa szerkezeti elemeket másként nem lehetett rögzíteni egymáshoz. A fa- és faragási hiányokat az eredetivel 174
