Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Papp Kinga: "Louis seize" ülőgarnitúra restaurálása
Műtárgyvédelem 35 Napóleon bukását és a Bourbon-ház restaurációját követően (1815) jött divatba a XVI. Lajos stílus korszerűsített formája, virágkora pedig a század második felére, III. Napóleon uralkodására esik. Eugénia császárné St. Cloud-i hálószobájában az eredeti Louis seize darabokat újonnan készített, historizáló bútorok egészítették ki, mintát adva a lakberendezésben az előkelő körök számára. Az 1850-es években új bútortípusok jelennek meg, például a table ambulante, a kis alaprajzú, köny- nyű, hordozható asztalka, amelynek nem volt állandóan kijelölt helye a szalonban, vagy a puff, egy kárpitozott ülőalkalmatosság, és a dos-a-dos, boudeuse, vagyis az udvarló székek, melyeken az emberek egymás mellett ültek, de más-más irányba néztek és S-alakú karfa választotta el őket. Ismerték és kiválóan másolták a 18. század kényelmes és rendkívül szép, fényűző bútorait. Egy 19. századi historizáló bútor értéke aszerint határozható meg, hogy mennyire hűen hasonlít az eredeti, 18. századi darabra, mind kivitelben, mind formailag. A divat irányzatait a fejlett ipari országok világkiállításai diktálják, a tárgyakat ipari vállalkozások gyártják. A feltörekvő gazdag nagypolgárság otthonaiba szánták e pompás darabokat; igényeik szerint alakítottak is rajtuk: egyszerűsítették, lekicsinyítették őket. Egész Európát elárasztották a neostílusban alkotott berendezési tárgyak, melyek alapját a francia divat diktálta, technikai hátterét pedig Németország szerszámgépei biztosították. A „Louis seize” ülőgarnitúra Kuny Domokos Megyei Múzeum XVI. Lajos stílusú, a 19. századi ülőgarnitúrája 2 karosszékből, 1 ovális asztalból, 2 asztalkából és 2 tabouretből áll. A karosszékek alacsony, hengeres, kannelúrázott lábakon állnak. Középen kárpitozott karfáik az első lábaktól indulnak. A káván — a lábak és a karfa találkozásánál - rozetta, a karfa markolatánál akantusz, a káván és a háttámla keretén diszkeden sima mező fut körbe. Az ovális asztal karaktere a karosszékekhez igazodik. Magas, hengeres, kannelúrázott lábakon áll, amelyeket az ívelt összekötővel való találkozáskor rozetta motívum tagol. A széles, sima betétű káván a lábak becsatlakozásakor megismétlődik a karszékeken is alkalmazott rozetta. Az ívelt asztallap bemélyed, valamikor üveglapot helyeztek bele. Az asztalkák kialakítása a fentiekhez hasonló. Négy hengeres, kannelúrás láb, az összekötőknél rozetta motívum. A láb felső részére faragott akantusz borul. A kávában két keskeny fiók helyezkedik el, rozetta húzóval, oldalt füzér motívum. A puffok lába hasonlóan alacsony, hengeres, kannelúrás, a káva sima betétű, a sarkokon, a lábaknál rozettás. A bútor együttes állapotleírása A bútordarabok felületét a múzeumba kerüléskor vastag, barna festésű, szemlátomást nem a készítés korából származó flóderozás5 (3. kép) borította. A kopásoknál 5 A flóderozás tulajdonképpen mesterséges erezés. A fának nagy sikértartalmú ragasztóanyaggal 172
