Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Sárvári Katalin: Tanagra jellegű festett terrakotta szobor restaurálása

Sárvári Katalin • Tanagra jellegű festett terrakotta szobor restaurálása gét (terrakotta, alapozóréteg, festékréteg, patina) magukban foglalták. Ezek közül az egyiket elektron-mikroszondával vizsgáltuk meg. Mivel az elektronsugár jól fóku­szálható, ezért lehetővé teszi, hogy a vizsgált mintát akár mikrononként térképezzék fel, ezáltal összetettebb kép kapható az elemek eloszlásáról, kémiai inhomogenitásá­ról is. Az alapanyagban több helyen anyagdúsulás volt mérhető, a szilícium és oxigén mellett alumínium, kálium és kén is jelen volt. Ezen elemek detektálása a csillám összetételére utalhat. A kevés kén tartalom kis mennyiségű szulfát jelenlétét igazolja ugyan, de a minta fő tömegében sokkal inkább kalcium tartalmú kalcium-karbonát, azaz kréta anyag jelenléte nyert igazolást, melyet a cseppanalitikai vizsgálatok ered­ménye szintén megerősített. A pigmentek vizsgálatához kaparék mintát vettünk kék, testszín, sárga, vörös színekből. A levett mintákat közvetlenül a tárgylemezre helyeztük, immerziós olajjal megcsöppentettük a felületet, majd fedőlemezt tettünk rá. A pigmentek vizsgálata újabb kormeghatározási információkat nyújtott. Amennyiben a színezékek helyett történeti pigmentek lettek volna azonosíthatóak a felületen, az a szobor eredetiségét bizonyította volna. A mintákban található szemcsék azonban inkább a modern fes­tékekre jellemző szemcsekaraktert és optikai tulajdonságokat mutattak, ezzel ismét csak a tárgy 19. századi gyártása nyert megerősítést. A vizsgálat elvégzésében, kiér­tékelésében dr. Galambos Éva restaurátor művész volt a segítségemre. A maradék mintákat röntgen-diffrakcióval vizsgáltuk. Az így meghatározott összetevőkből következtetni lehet a kerámia nyersanyagára, valamint az égetés során kialakult új fázisok — vagy át nem alakult fázisok — minősítésével az égetési hőmér­sékletre. A fázisösszetétel alapján az égetési hőmérséklet nem érte el a 850-900°C-t, feltételezhetően a szobrot 700-750°C körül égethették ki, amit a maradék kalcit fázis, illetve a gehlenit, diopszid kis mennyisége is megerősít, és az éppen csak elkez­dődő folyamatra utaló mullit nyomok sem cáfolják meg ezt a feltételezést. A tárgy megegyezik egy tipikusan alacsony hőmérsékleten, márgás agyagból kiégetett kerá­mia megjelenésével. Restaurálás Terrakotta szobrok nem megfelelő tisztítása visszafordíthatatlan károsodásokat okozhat. A száraz módszerek ellenőrizhetőbbek, de gyakran csak a felszíni szennye­ződés eltávolítására alkalmasak. A szobor restaurálási menetét az anyagvizsgálatok eredményeinek tükrében lehetett megkezdeni. A vizsgálati eredményből következik, hogy a szobor 19. századi másolat, mely kettős problémát vetett fel a tisztítás meg­kezdése előtt: 1. A szobor felületét főképp légköri és humán eredetű szennyeződés borította, azonban a plasztikusabb részeken, például a ruharedők mélyedéseibe, a vég­tagok hajlataiban ezek a lerakódások vastagabb rétegekben voltak megfigyelhetőek. 2. A szennyeződések jelentős része mesterségesen, a tárgy patinázásával került a szo­bor felületére, tehát hozzátartozott a tárgyhoz. Alapos szemrevételezéssel, makro- és mikrofelvételek készítésével a szobor minden részlete feltérképezésre került. 131

Next

/
Thumbnails
Contents