Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bernád István - Jilg Enikő: A belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplom gótikus ülőfülkéiben talált freskók története és a 2006–2009 közötti restaurálásuk összefoglalása
BernádIstván - Jilg Enikő • A belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplom ... nyomait. A teljes restaurálást a következő év (1955) tavaszára tervezték. Ennek egyik legfőbb kérdése az lehetett, hogy a freskók megsemmisült részeit pótló vakolást megtartsák-e, vagy esetleg más módon oldják meg a problémát. A helyreállítási munkák 1960-ban félbeszakadtak. Bár ebben az évben az Országos Műemléki Felügyelőség helyszíni szemlét tartott a templomban, és megállapította, hogy a fülkék, valamint a szentségház freskói aggasztó állapotban vannak, ezért sürgős beavatkozás lenne szükséges; ez csupán nyolc évvel később, 1968-ban történt meg. Ekkor a Felügyelőség Deák Klárát kérte fel a munkálatok elvégzésére. Deák restaurálási tervezetében arról számolt be, hogy az ülőfülkékből tízben maradt meg falkép töredék. Öt fülkében, a felső kör alakú mezőben a már említett angyal-ábrázolások; az alsó mezők közül ötben pedig nagyjából egy-egy négyzetméternyi területen a passió-sorozat részletei vagy azok nyomai voltak láthatóak. A 15. fülkéből származó, a korábbi felvételeken még kivehető angyal-félalak 1968-ra felismerhetetlen töredékké vált. Deák szerint az egész körüljáró „be nem fejezett restaurálás képét mutatta.” A fülkék falán a kutatás során két réteg vakolatot talált. Az alsót egy vastagabb, 4-5 cm-es rétegként határozta meg, melyben a mész és a durva szemcséjű homok aránya 9:1. Ettől egy 1,5 cm-es simító vakolatot különböztetett meg, melynek része a festékréteg is; ebben a mész és a finomabb szemcséjű homok aránya 1:2. A vakolatok jó állapotúak, tiszták és szárazak voltak. Hátulról a fal felől nem volt nyoma kivirágzásnak. Mindezt annak tulajdonította, hogy Gerő László 1948-ban átvágta és ólomlemez szigeteléssel látta el a fülkék alját. A két réteg azonban elvált egymástól, amit a korábbi restaurátorok - amint az már szóba került — kazeines injektálással próbáltak orvosolni. A kazein az üreges falban Deák szerint szétterjedhetett, és a vakolat alján, illetve a színezett faragások repedésein kifolyhatott, ahogy arról a foltok árulkodtak, idővel rögzítő erejét is elveszítette, porlékonnyá vált. A festmények legfelső rétegét az elődök Deák szerint cellulóz tartalmú konzerváló anyaggal köthették meg. Ez a festékréteggel együtt a nedvesség hatására felhólyagosodott, és pelyhekben hullásnak indult. A bomlást okozhatta az is, hogy a különféle konzerváló anyagok a felületen egymással kölcsönhatásba léptek. Az átlátszatlan szennyeződésréteg is ennek a folyamatnak a következménye lehetett; mindemellett kalcium-karbonát és kalcium-szulfát kivirágzások jelentek meg a felszínen. A hiányok egy részét korábban cement vakolattal egészítették ki, és néhol retusálták. Több helyen újabban keletkezett mechanikai sérülések nyomai voltak láthatóak. A kőkeretezés festékrétegét soha nem rögzítették, így az ennek megfelelően pergett, érintésre leporlott a felszínről5. A festéstechnikáról Deák a következő megállapításokat tette: a simítóvakolatra freskó technikával készültek a festmények. Első lépésként az okkersárga (az angyal ábrázolásokon vörös) alárajzot, majd erre a vörös (és sárga) színeket, azt követően a fekete (kékes-szürke) hátteret, végül - pasztózusan - a fehér meszet hordta fel a művész. Az első tervezet szerint a freskók megmaradtak volna a falon, S A Deák állapotfelmérése előtti beavatkozásokról dokumentációk nem készültek, így ő is csak következtetéseket tudott levonni megfigyelései és vizsgálatai alapján. 53
