Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bernád István - Jilg Enikő: A belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplom gótikus ülőfülkéiben talált freskók története és a 2006–2009 közötti restaurálásuk összefoglalása
BernádIstván -Jilg Enikő • A belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplom ... is, Scolari palotáján, sőt, talán Zsigmond számára is, a királyi palota belső díszítő- festésein. Valószínű, hogy a belvárosi templom dekorációja is nagyjából ezekben az években készült, több művészettörténész szerint érezhető is az ülőfülkék freskóin a toszkán festő közvetlen vagy közvetett hatása. Az itáliai kora reneszánsz mellett több kutató előtérbe helyezte a helyi, illetve sajátosan közép-európai megoldásait is. Prokopp Mária például a 14. század második felének realisztikusabb, expresszívebb cseh művészetének befolyására hívta fel a figyelmet egyes részek kapcsán. Wehli Tünde pedig a 15. század második évtizedében elterjedt lágy stílus hatásait hangsúlyozta a freskókon; az itáliai kora reneszánsz szellemisége szerinte csupán a 14. századi cseh vagy magyar festészet közvetítésével érvényesülhetett a falképeken, így azok nem köthetők közelebbről sem Niccolö di Tommaso, sem Masolino munkásságához. A korábbi beavatkozásokról Az, hogy néhány ülőfxilke késő gótikus és reneszánsz építészeti részletek (a Mátyás-kori ajtókeret és a pasztofóriumok) mögül került elő, bizonyítja, hogy a 15. század végén és a 16. század elején végeztek kisebb átalakításokat a szentély- részben, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy ekkor az összes ülőfülkét befalazták, vagy freskóikat elfedték volna. A szentély déli falából előkerült török imafülke (mihráb) arra enged következtetni, hogy a hódoltság ideje alatt az épület mecsetként funkcionált, bár valószínűleg csak rövid ideig, míg a két pesti szultáni mecset fel nem épült. Minden jel arra utal, hogy a törökök a templomot az ülőfülkékkel és azok freskóival vették használatba, mivel a mihráb azok sorába illik (igaz, mérete kisebb). A meglévő fülkék közül választhatták ki azt, amelyik megfelelt céljaiknak, vagyis a mohamedánok szent városa, Mekka felé mutat. A szentélyben alig végeztek átalakításokat: a freskókat - az arcok többségének jellegzetes megcsonkítása után - lemeszelhették, mivel a feltárás során azok vastag mészréteg alól kerültek elő. A harcok folyamán romba dőlt a hajó, és a szentély is jelentős károkat szenvedett. A város visszafoglalása után csak évekkel később, az 1812-ben tartott canonica visi- tatio adatai szerint 1698-ban kezdték meg a helyreállítási munkákat. Ekkor kapott a szentély új fedelet, illetve a főoltár feletti rész új boltozatot. Talán ekkor vagy a hajó negyven évvel később kezdődő újjáépítésekor falazták be a fülkéket (és az oratórium lépcsőjéhez vezető ajtó nyílását), amihez felhasználták a helyszínen talált kődarabokat (például az egykori gótikus szentségház darabjait). A templom első átfogó „régészeti feltárásának” és „restaurálásának” gondolatát Steindl Imre vetette fel 1877-ben. A munkálatokra az ő vezetésével 1889 és 1890 között, gyorsított ütemben került sor. Steindl az akkoriban divatos „purista” építészeti elvek alapján az építkezés során előkerült eredeti, de saját rendszerébe nem illő részeket visszafalazta. Részben ezeknek a beavatkozásoknak a nyomait bontották el az 1930-1950-es években folyó helyreállítási munkák során. 51
