Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bakács Annamária: Egy 19. századi hamisítvány nyomában
Bakács Annamária • Egy 19. századi hamisítvány nyomában A festett részek és a törések éleinek tisztítását követően a három darabra törött hátlap összeragasztása kétkomponensű epoxi ragasztóval9 történt. A tábla darabjai a törés után tovább vetemedtek, így az élek síkban nem mindenhol illeszkedtek egymáshoz. Ezeken a problémás részeken szorítókat kellett alkalmazni és ugyanezen okból — azaz a vetemedett hordozóban lévő feszültségek leküzdése érdekében - esett a választás az epoxi ragasztóra. A tábla darabjainak összeillesztése után sikerült az előlaphoz hasonló ívű hátlapot kialakítani. A hordozó törései mentén kialakult mélyebb hiányok, valamint az alapozó és festékréteg kitöréseinek pótlása enyves krétaalapozással készült. A tömítéseket a műtárgy mintázatának megfelelően és az összhatás érdekében célszerű volt poncolással ellátni, majd akvarell aláfestéssel, helyenként pedig kagylóarannyal színben beilleszteni. A gerincet alkotó bőr vizsgálatait és restaurálását Kissné Bendefy Márta10 11 felügyelete mellett sikerült elvégezni. Sztereomikroszkóp alatt a gerincen megjelenő mintázat alapján megállapítható volt, hogy a felhasznált anyag kecskebőr. A cserzőanyag kimutatása vas(III)klorid 1%-os vizes oldatával történt. A húsoldalból vett rostokat megcseppentve a vas ionok és a növényi eredetű cserzőanyag reakciójaként szemmel is jól látható, sötét színű vegyület jött létre. A gerincet alkotó bőr a műtárgy átvételekor erősen torzult volt, és ebben az állapotban rögzült. A könyvtábla későbbi megfelelő bemutatása érdekében elkerülhetetlen volt egy ideális gerincív kialakítása, amit legegyszerűbbnek tűnt a bőr párásításával együtt elvégezni. A beavatkozás előtt azonban egy apró mintán megvizsgáltuk a bőr kémhatását, ugyanis egy túlságosan savas kémhatású anyagban nedvesség hatására megindulhat a savas hidrolízis, ami annak oxidációs lebomlását, azaz szét- mállását eredményezné. Bőrök esetében az ideális pH tartomány 6-7 körül mozog. A műtárgyból vett rostminta 24 órán keresztül állt desztillált vízben. Ennek az áztató folyadéknak a pH értéke belül maradt az ideális tartományon, így - folyamatos párásítás mellett — a gerincrész számára már korábban elkészített Austro- term polisztirol alátámasztás ívére lehetett formálni a bőrt. A további puhítás és egyben a tisztítás ugyanezen az alátámasztáson történt likkeres tisztítóoldattal, mely a következő anyagokból állt: 30 ml pataolaj, 4 g Prenol", 150 ml desztillált víz, 150 ml izopropil-alkohol. A tisztítószer a bőrt rugalmasabbá tette, ezért még mielőtt a felületéről teljesen elpárolgott volna, a gerincrészt enyhén íves kartonlapok segítségével az alátámasztásához szorítottuk. A kartonlapok eltávolítása után a bőr hiányainak kiegészítése megegyező színű, vastagságú és anyagú (kecskebőr) foltok beillesztésével történt. A barkafelületen jelentkező pikkelyes felválások rögzítése vizahólyag enyv 1:4 arányú, 45—50 C°-ra melegített vizes oldatával, a lábrészen lévő szakadások ragasztása rizskeményítővel készült. 9 Araldite AW 106, Huntsman A. M. 10 Iparművészeti restaurátor szakirány, a Papír-bőr specializáció vezetője. 11 Nem ionos felületaktív anyag. 17
