Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Havasi Dóra: Egy bőrcserző céh 19. századi vaslemezre festett szállásjelvényének restaurálása
Műtárgyvédelem 34 rezgésszámon nem pattogtak le a lemez felületéről. A festékszigetek szélein, ahol az eddig alkalmazott eszközökkel nem lehetett megtisztítani a felületet, szikével és tű segítségével fellazíthatóvá váltak a korróziós rétegeket. Voltak olyan területek, ahol a vastag rozsda miatt, a folyamat többszöri megismétlésére volt szükség. Két mechanikus tisztítás között a már fellazult korróziós termékeket bambuszpálcára tekert acetonos vattával töröltük le. Az akasztók táblával való kapcsolódási pontjainál kialakult korróziós rétegek és a résekbe beült szennyeződések könnyen fellazítható részeit hegyes szemészlándzsa segítségével távolítottuk el. Az erősebben kötődő rozsdás rétegek eltávolításához szintén az ultrahangos depurátor használata volt a megfelelő megoldás. A korróziós rétegek azonban a kezelések után nyomokban még midig jelen voltak, ezért a továbbiakban vegyszeres kezelésre volt szükség, melyet a kiegészítések elkészítése után volt célszerű alkalmazni. Kiegészítés A szállásjelvény keretdíszében keletkezett hiányok pótlására az egységesebb esztétikai megjelenés kialakítása miatt volt szükség. A hiányzó, letört részek kivágása az alaplemez vastagságával megegyező méretű, azaz 0,8 mm-es régi, már korrodálódott vaslemezből, hideg idomvágó vasak segítségével történt. A cél az volt, hogy a pótlás felületének megjelenése az eredeti vaslemez felületéhez közeli legyen, így az később, az alapozás és a retusálás során megfelelő lesz arra, hogy rajta az eredeti festett felületek struktúrájához hasonló felszínt lehessen kialakítani (10. kép). Hegeszteni és forrasztani is csak teljesen tiszta fémfelületeket lehet, ezért a tárgy és a kiegészítés egymáshoz kapcsolódó pontjait reszelővei és polírkorongokkal felcsiszoltuk, majd benzinnel zsírtalanítottuk. Autogén hegesztéssel nem sikerült a kiegészítést az alaplemezhez erősíteni, mivel a hegesztendő pontokon a műtárgy alaplemezére réteges elválás volt jellemző és így a művelethez megfelelő hőmérséklet nem tudott kialakulni az érintkezési pontokon, a vas forrasz nem olvadt meg. Ezért a kiegészítések rögzítésére a keményforrasztás alkalmazása tűnt végül megfelelő megoldásnak. A forrasztáskor keletkezett felesleges forraszanyag eltávolítását az illeszkedési pontoknál, különféle kézicsiszológépbe fogott marófejek segítségével alakítottuk a lemez síkjának szintjével megegyezőre. 10. kép. Az egyik elkészített kiegészítés rögzítése forrasztás előtt. Fig. 10. The fixing of one of the replacements 176
