Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bakonyi Eszter - Erőss Dóra: Két aranyozott ötvösremek restaurálása
Bakonyi Eszter - Erőss Dóra • Két aranyozott ötvösremek restaurálása A restaurálás menete Tisztítás A tárgyak szétszerelését követő vegyszeres tisztítás1 ’ után láthatóvá vált, hogy az eredeti aranyozás mindkét műtárgy esetében nagyon jó állapotban van (5. kép). A nagymértékben szennyezett fakereszt tisztítása fapálcára tekert nedves vattával történt. A faragás sérülékenysége miatt annak tisztítása nagy körültekintést igényelt. E művelet közben egyre inkább előtűnt a faragvány finom részletgazdagsága. Az érdekesség ebben az, hogy a tárgy restaurálása után, összeszerelve ez a szép ábrázolás többé nem teljesen látható, hiszen a nagy részét kitakarja az ezüst filigrán. A tisztulás hatására kiemelkedtek a Jungfer örökmécs megmunkálásának részletei is. A szennyeződések és korróziós termékek eltávolítását követően fény derült továbbá korábbi javításokra: egyes törött pálcák végébe menetet vágtak, és így próbálták azokat a tömör díszgömbökhöz erősíteni — sikertelenül. Ugyancsak csavarokkal próbálták rögzíteni az ütés következtében eltörött, illetve deformálódott, az alsó kosarat összefogó szalagot, de ez a szalagban lévő feszültségek miatt nem járt sikerrel. Egyengetés A mechanikailag sérült műtárgyak tisztítása után először a deformációk kiegyenge- tésére került sor, itt fogókat, különböző megfelelő formára alakított keményfa szerszámot, illetve formavasakat használtunk. A kiegészítések és a szerkezeti megerősítés megtervezése Mivel mind a kereszt, mind az örökmécs esetében kiderült, hogy a felületen az aranyozás szinte teljesen ép állapotban megmaradt, így mindkét esetben újra át kellett gondolni, hogy milyen módszerrel volna a legelőnyösebb elvégezni a kiegészítések rögzítését, a tárgyak statikai megerősítését. Ugyanis ha keményforrasztást13 14 alkalmazunk, az adja a legstabilabb megoldást, azonban a magas hőhatás károsítja az eredeti aranyozást. 13 A tisztítás Argentollal történt (300 g citromsav, 120 g tiokarbamid és 10 g zsíralkohol-szulfát 1000 ml-re desztillált vízzel feltöltve). 14 Az ötvösségben a fémek kötésére általában a forrasztást használjuk. A forrasztáshoz az összekötendő fém alapanyagától többé-kevésbé eltérő tulajdonságú, alacsonyabb olvadáspontú fémötvözeteket használunk fel kötőanyagként, ún. forraszként. Létezik lágy- és kemény forrasztás. A keményforrasztás 450 °C fölött, általában arany-, ezüst-, réz forraszokkal történik, a lágyforrasztás pedig ezen hőmérséklet alatt, ón-ólom ötvözetből készült forrasszal (Farkas, 1991). A lágyforrasztás ugyan alacsonyabb hőfokon történik, a kereszt és az örökmécs restaurálása kapcsán szóba sem kerülhet, mivel az ón-ólom forraszanyag a forrasztáskor károsítja az aranyat és az ezüstöt, illetve kötési ereje sem megfelelő. 153
