Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ruzsa György: Megjegyzések az orosz ikon technikájához, különös tekintettel a teológiai vonatkozásokra
Műtárgyvédelem 34 mélyítésekor az ikontáblán perem képződik, melyet poljének, mezőnek, szegélymezőnek nevezünk. A polje alakja kormeghatározó lehet. A 11—12. században inkább a széles, a 13. századtól főleg a keskeny polje jellemző. A 18-19. században a legkülönbözőbb szélességű, gyakran szintkülönbség nélküli, csak festett vonallal jelzett szegélymezőt alkalmaznak. Ezt figyelhetjük meg egy 19. századi, ószertartású ikonkészítő műhely fatábláján" (3. kép). A kisméretű ikontáblácskákon a kortól függetlenül — rendszerint - nem alkalmazzák a középmező mélyítését, és itt is festett szegélyvonallal jelzik a középmező határát, mint például egy, mindössze 5 cm magas ikonon, mely a tyihvini Istenszülőt ábrázolja (4. kép). A polje, bár keretszerű, lényegesen különbözik a világi festmény keretétől. Feladata, hogy az ikonon ábrázolt szentet vagy szent jelenetet határozottan elkülönítse az evilági környezettől, hogy az ábrázolás minél inkább elmélkedésre, imádságra buzdítson. Azt a felületet pedig, amely a kocs- vég alsó síkjának és a poljének a szintkülönbségét köti össze, luzgának (maghéjnak, héjnak) nevezzük. Az, hogy milyen fát választ az ikonfestő, az attól a területtől - annak a flórájától is — függ, ahol él és dolgozik. Oroszországban a kiemelkedő műhelyekben kedvelt volt a hárs és az égerfa. Rubljov híres Szentháromság ikonját például hársfára festette. A fatábla anyagának ismerete az ikon származásának meghatározásakor sok más szempont mellett döntő fontosságú lehet. Érdekes példa erre Lazarev és Antonova vitája a híres Nagy Tolgai Istenanya ikonról, mely a moszkvai Tretyakov Képtárban található. A kutatók általában megegyeznek abban, hogy ez az Eleusza típusú ikon a 13. század utolsó negyedében készült. Am származási helyéről igen eltérőek a vélemények. Antonova, az egyik legkiválóbb ikonkutató, a Tretyakov Képtár ikongyűjteményének egykori vezetője, történelmi szituáció segítségével próbált az eredetre rávilágítani. Szerinte az ikon grúz munka. Oszétiának erős grúz művészeti hatású területéről hozhatták el 1278-ban, amikor is Fjodor Rosztyiszlavics Csornij jaroszlavli fejedelem győzelmet aratott e vidéken. Lazarev miután megállapította, hogy az ikont nem ciprusfára, 5 4. kép. Az Istenszülő tyihvini ikonja. Orosz ikonfestő. 17. század vége. Fa, tempera. 5x4,4 cm. Magángyűjtemény. Fig. 4. The Virgin of Tikhvin. Russian icon painter. The end of the 17th century Wood, tempera. 5x4.4 cm. Private collection. 5 S. Gnutova, Gy. Rúzsa, E. Zotova: Prayers Locked in Bronze. Russian Metal Icons, Budapest, 2005, Museum of Applied Arts, 36. p., 193. p. no 29. 114
