Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bakács Annamária: Egy 19. századi hamisítvány nyomában
Műtárgyvédelem 34 késleltetve legyenek, mindemellett a könyvtábla bemutatható állapotba kerüljön. A kérdéses tárgyat — a bőr gerinccel összeillesztett két aranyozott és festett fatáblát — 1897-ben Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatója vásárolta meg Wisinger Mórtól, akiről a későbbi kutatások során annyit lehetett megtudni, hogy műgyűjtőként és ötvösművészként a Magyar Iparművészeti Társulat tagja volt. Erre a vásárlásra utal a könyvtábla hátlapjának belső oldalára írt fekete szöveg is: „ Vét. Wisingertől1897. IV. 7?”. Ugyancsak Radisics Jenő az 1910-ben nyomtatásban is megjelent, a hamisított régiségekről tartott ismeretterjesztő előadásában erre a tárgyra már mint egyértelmű hamisítványra utal: „...engem is rászedtek egyszer és egyszer majdnem __1885-ben merültek fel először a piacon az ún. sienai könyvtábl ák. .. Ezek közül megvettem egyet (a szóban forgó darabot). Mondhatom azonban, hogy velem együtt sok kollégám ment lépre, mielőtt az igazság kitudódott volna,”3 A műtárgy előlapján a háttér aranyozott, a figura vörös-fehér, egyiránypontos perspektíva szerinti rövidülésben megfestett padlózaton áll. A jelenet több sávban poncolt díszítéssel és négy oldalról, kék festékrétegbe visszakapart indás-növényi dekorációs sávval keretezett. A tábla négy sarkában 19 mm átmérőjű, bronzból készült rozetta-csúszógombok találhatóak. A csúszógombok körül a kékre festett 33x33 mm-es mezőket visszakapart vízszintes vonalkákkal díszítették. A főalakot körülölelő négy hosszanti és a négy négyzet alakú, kékre festett díszítőmezőt egymástól poncolással és helyenként az alapozó anyag több rétegben való felhordásával kidomborodó sávokat létrehozva választották el. A tábla jobb oldalán két korrodált veret volt látható, négy-négy vasszöggel rögzítve. Ezek az imakönyvek csatjaihoz hasonlítanak. A hátlap a jobb oldalihoz hasonló megoldású, a keretező díszítőmezők, a rozet- ták és veretek elhelyezkedése tükörszimmetriát mutat a gerinchez képest. A középső mező — szemben az előlap figurális jellegű ábrázolásával — két részre osztott. Az alsó, nagyobbik mezőben olasz nyelven írott szöveget olvashatunk, mely felett hat címer helyezkedik el. A szöveg kék színű festékréteg visszakaparásával készült, a festékréteg anyaga megegyezik a díszítősávok festékének anyagával. A középmező felső, kisebb osztásában egy, a többinél nagyobb, oroszlános, vörös címer látható. Az elő- és hátlap belső oldalain az alapozás a vörös színű festékréteggel együtt - a függőleges irányú erővonalak mentén — lepattogzott a hordozóról (2. kép). A hátlapon található leírás szerint a műtárgy az 1465-ös év második felében, Siena városállamban készült gabella, azaz az adóhivatal bevételeit jegyző, félévre szóló regiszter festett borítója, amelyeket a 13. századtól kezdve rendszeresen készítettek. Az eredeti gabellákon is mindig megtalálható annak leírása, hogy pontosan mikor, hol és ki vezette a regisztert. Nagy Györgyi kutatásai alapján bebizonyosodott, hogy az Iparművészeti Radisics Jenő: Hamisított régiségek. Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum ismeretterjesztő előadásai. Budapest 1910., 13. p. 10
