Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bakonyi Eszter - Erőss Dóra: Két aranyozott ötvösremek restaurálása
Két aranyozott ötvösremek restaurálása Bakonyi Eszter - Erőss Dóra Hazánk múzeumaiban illetve különféle gyűjteményekben számos aranyozott ötvöstárgy található. Az ilyen alkotások olcsóbb anyagból (általában ezüstből vagy rézből) készültek, de az aranybevonatnak köszönhetően azon túl, hogy korrózióállóbbak, valódi aranytárgy benyomását keltik. Évszázadokon keresztül a legelterjedtebb aranyozási eljárás az úgynevezett tűzi aranyozás1 volt, majd a 19. század közepétől, az elektrokémia rohamos fejlődésével a galvanizálást1 2 3 alkalmazzák világszerte. A műtárgyak eredeti anyagainak megőrzése a restaurátori gyakorlatban elsődleges szempont. Annak érdekében, hogy minél több ötvöstárgyon maradjon meg az eredeti aranyozás, a restaurálás során mindig törekednünk kell annak megtartására. Ez azonban nem oldható meg minden esetben. A kezelések folyamán megsérült, eltűnt aranyozás — „a technikatörténeti veszteség” mellett - esztétikai problémát is okoz, melyre a megoldás sokszor az újra aranyozás lehet modern eljárással. Jelen tanulmányban két aranyozott műtárgy restaurálását mutatjuk be párhuzamosan. Az egyik egy talpaskereszt a szentendrei Szerb Egyházi Múzeum gyűjteményéből, a másik pedig egy Jungfer Gyula műhelyében készített örökmécses, mely az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe tartozik. A két fémtárgy sok tekintetben eltér egymástól, a közös azonban bennük az, hogy restaurálásuk folyamatát a szükséges szerkezeti megerősítések mellett a felületükön található aranyozás megóvása határozta meg. Folyamatos szakmai konzultációk eredményeképpen jött létre a némileg eltérő, etikailag mégis mindkét esetben optimális restaurálási megoldás. A vízszentelő kereszt bemutatása Az aranyozott ezüst talpaskereszt (1. kép), melyet korábban vízkereszt ünnepén a víz megszentelésére használtak a Baranya megyei Lippó község görögkeleti szerb templomában, feltehetően a 18. században készült. ' A nyugati keresztény vallásban január 6-án, a görögkeleti vallásban január 19-én, Jézus Jordán folyóban történt megke- resztelésére emlékeznek, ekkor szokás a vizeket is megszentelni. A szertartás során 1 A tűzi-, vagy tűzaranyozás lényege, hogy az arany a higannyal keverve ún. arany-amalgámot alkot, mely anyagot az aranyozni kívánt felületre ecsettel felkennek. A tárgy melegítésével a higanyt elpárologtatják, így az alapfém felületén egy aránylag vastag, tartós aranyréteg alakul ki. (Domonkos O. 1991.) 2 Galvanizálás: fémbevonat kialakítása elektrokémiai úton. A megfelelő áramforrás pólusára kötött tárgyat - a bevonó fém alkalmas kémiai vegyületét tartalmazó - vizes oldatba tesszük és az oldott fémvegyületből villamos áram segítségével a tárgy felületére összefüggő bevonatként színfémet választunk le. (Németh T. 1963.) 3 Kiss Etele művészettörténész (Magyar Nemzeti Múzeum) szóbeli megállapításai alapján. 147
