Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Török Adél: A Szépművészeti Múzeum biccherna-tábláinak restaurátori és levéltári kutatásainak eredményei
[...] HABUIT CAB[ELLAM] AB ILD[IBRAND1N0] NOTARIO QUANDO IVIT AD BALNEUM S[...] [...]ALLI CUM [,..]M DE [...] UNUM MAN[...] ET UNUM [...] QUAS RÉS HABUIT [PAL]MERIUS PRO EO DIE VENERIS [V] IDUS FEBRUARII15 A hiányok miatt a szöveg pontos fordítását teljesen biztosan nem lehet megadni, illetve a sienai Archivio di Stato regisztereiben sem található meg az adott bejegyzés. Megállapítható azonban, hogy a felirat egy olyan, a számadáskönyv kiadásai16 közé tartozó bejegyzésre hívja fel a figyelmet, amelyből megtudhatjuk, hogy történt egy kifizetés egy bizonyos fürdő részére, ahová egy jegyző (lldibrandino) elment (feltehetőleg azért, hogy kúrálja magát), és amelyért neki (illetve a hivatalnak, azaz a Gabellának) fizetnie kellett. Mindez történt 1263 február idusa előtti pénteken. A DIE VENERIS és az IDUS FEBRUARII között lévő nehezen értelmezhető rész feltehetőn a naptári napot pontosítja, hogy a február idusa előtti péntek hány nappal volt előbb. 1263-ban február idusa 13-ára esett, az előtte álló péntek pedig 9-ére. A két dátum között öt nap különbség van, így feltételezhetjük, hogy a hiányzó szövegszakasz a római ötös számot, azaz a „V” betűt tartalmazza. Előfordul más bicchernák hátoldalán is felirat, ez azonban nem volt általános gyakorlat. Tartalmilag is más jellegűek voltak, mint a budapesti táblán felfedezett néhány sor. A különbség abban mutatkozik, hogy az általunk vizsgált szöveg egy bizonyos személyre vonatkozik, míg a többire az jellemző, hogy helységek, városok pénzügyeiről számolnak be. A restaurátori vizsgálatok azonban más, a szakirodalom számára eddig szintén új ismereteket tártak fel, melyek bebizonyították, hogy a tábla eddig csupasznak látszó és testetlennek hitt alsó térfele, eredetileg festve volt. Az alsó térfél sztereomikroszkópos vizsgálata után vált nyilvánvalóvá, hogy ez a ma nyers fának tűnő felület valamikor aranyozással és fekete, illetve vörös színű festéssel volt díszítve (6. kép). Csak igen kis mennyiségben vannak jelen a felületen ezek a festés- és aranyozásnyomok, és nem is egyenletes szórásban. A fatábla alsó térfelének bal oldalsó és alsó széle melletti területeken, valamint az ugyanebben a térfélben található bőrszíj alatti részeken sokkal több nyomot találtunk, mint a felület más részein. Érdekesség továbbá az, hogy míg a festés és aranyozásnyomok csak néhol, a farostok közé beült, szabadon mozgó, vagyis egyértelműn nem a felülethez kötődő aranydarabkák szinte az egész felületen megtalálhatók, viszonylag egyen6. kép Sztereomikroszkópos felvétel a tábla alsó térfelének bal alsó szélén található aranyozásnyomról. Fig. 6. Stereomicroscopic photo of the gilding trace on the left lower edge of the lower part of the cover. 40
