Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Czifrák László: A Zsolnay kacsás díszszökőkút restaurálása
felületek érzékenysége miatt a vékony rétegű, mechanikusan már nem lazítható, karbonátos jellegű szennyeződések leoldására nedves pakolást kellett alkalmazni. A módszer lényege, hogy nátrium-hexametafoszfát 20%-os meleg vizes oldatát bentonitba keverve, paszta formájában pakoljuk a felületre, majd ezt polietilén fóliával lezárjuk, rövid időközökre. A pakolást a tökéletesebb eredmény érdekében többször meg kellett ismételni, melyek között a fellazított rétegeket minden esetben mechanikusan le kell sorvasztani a törésfelületről. A felületek tisztítását egy desztillált vizes öblítés és egy alkoholos leszárítás követte. A korábbi kiegészítések, fugázások és a konzerváló ragasztások eltávolítása A csatolt anyagvizsgálati eredményből kitűnik, hogy cementes habarcsanyagot használtak a korábbi restaurálásnál a töredékek közötti vascsapok rögzítésére. A gyorsan kialakult vizes-cementes kötésfázis károsító hatása abban mutatkozott meg számos törésfelületen, hogy a vascsapolások korrózióját már a kötés kialakulása közben elindította. Ezek a javítások még akkor készültek, amikor a szökőkút a Helyőrségi Klub udvarán állt, így ez a károsodási folyamat az időjárási viszonyok hatására önfenntartóvá vált. A nedvesség a csapolások mentén, a törésfelületeken keresztül a tárgy belsejébe szivárgott, melynek következtében a fémcsapolás korrózióját folyamatosan katalizálta. A nedvesség jelenléte a vascsapok korrodálódását okozta, amely mélyen a tárgy pórusaiba rakódott és vöröses-barna elszíneződést okozott a tárgy törésfelületein. A Fe203 korróziójának térfogat növekedését fizikai feszítő hatás kíséri, és ez a térfogat növekedés akár a hétszeresét is elérheti, amely súlyos szerkezeti károsodásokat idézett elő a kerámia zárt rendszerében. Ezek a szerkezeti sérülések, amelyek hajszálrepedések formájában jelentkeztek a pirogránit eozinmázas felületein, szinte minden ragasztott darabon fellelhetők voltak. Az elöregedett ragasztást a korrózió folyamata szétfeszítette, így az idővel elengedett és a törésfelületek mentén kipergett. A restaurálás során a korrodált vascsapolások és a habarcsrétegek eltávolítása volt az egyik legkényesebb munkafolyamat, mivel az eredeti felületekről úgy kellett eltávolítani a korábbi beavatkozások anyagait, hogy a tárgyon további sérülés ne keletkezzen, ami nagy körültekintést igényelt. Ilyen pontatlan ragasztások számos kacsafigura nyakrészén mutatkoztak. A kemény cementes habarcs átvágása előtt, a ragasztás mentén, a nyak mindkét oldalára vastag szigetelőszalag bandázs került, amely megvédte az eozinmázas felületet a vágógép forgófejével való esetleges érintkezéstől. A védőbandázs biztosította továbbá, hogy a gyémántlapos Proxxon- gép minél mélyebbre hatolhas6. kép A pontatlanul ragasztott, vascsapolással rögzített töredék leválasztása. Fig. 6. Lifting of the incorrectly glued fragments fixed with iron tenons. 193
