Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kovácsné Gőgös Ágota: Kispetri egykori templomából származó feliratos karzatlezáró díszítés restaurálása : a festett asztalosmunkákon gyakran megjelenő egyik pigmentelváltozás megfigyelése
sa mellett beszámolnak a művészi célra használt pigment érzékenységéről, fakulásáról is. Egy, néhány évvel ezelőtti kutatás mélyrehatón foglalkozott az auripigment- tel, amelynek eredményeit több oldalon keresztül publikálták.8 A cikk nemcsak a pigment történetét, elnevezéseit, a különböző kötőanyagokkal való összeegyeztethetőségét mutatja be, hanem - pontos vizsgálati eredményekre támaszkodva - tárgyalja az arzén-szulfid kémiai átalakulását is. Az auripigmentnek, a környezeti hatások következtében kialakult elváltozása tehát a következőkkel magyarázható: Az arzén-szulfid kémiai módosulása következtében a pigment fokozatosan arzén-trioxiddá (As203) alakul át, amely folyamat sebességét jelentősen befolyásolja a fény mennyisége. A halványodás a sárgától a színtelen irányába történik. Ez a kémiai átalakulás kénhidrogén- és kéndioxid-képződéssel jár, ami korrodálhatja a festett felületet, roncsolja a kötőanyagot és a festményhordozót is, aminek következtében, az érintett területek instabillá és porlékonnyá válnak. A festett felületen maradt arzén-trioxid, a megváltozott törésmutató miatt színtelen, így a felület fakó hatását eredményezi. A szakdolgozat kapcsán tizennégy erdélyi festett asztalosmunkából származó minta mikroszkópos vizsgálatára került sor, amelyek közül hármat az Umling festőcsalád valamelyik tagja készített. Ezek mindegyikén, továbbá a megvizsgált tárgyakon, összesen tizenegy esetben, meg lehetett figyelni az auripigmentet, vagy a zöld festés egyik alkotóelemeként, vagy tisztán a kötőanyagba kevert sárga pigment formájában. Ezek alapján elmondható, hogy a 17-18. századi festőasztalosok körében igen népszerű, gyakran használt pigment volt az aranysárgaként is emlegetett arzén-szulfid. A mikroszkópos vizsgálatok eredményét alátámasztotta, egy, a dolgozat készítése során végzett mesterséges öregítéspróba is. A kísérlet az UV-sugárzás károsító hatását igyekezett szimulálni, amely az évszázadok során természetes környezetében is érheti a műtárgyakat. A mesterséges öregítéshez használt berendezés9 egy 120 cm hosszúságú, UV-A (340 nm) típusú csövet tartalmaz, amely hullámhossz közel áll a vékony ablaküvegen áthatoló UV- sugárzás spektrumához. A 2200 óra UV-sugárzás hatására, három próbamezőn, az auripigmentet tartalmazó sárga és zöld mezőn (9. kép), továbbá a míniummal bevont felületen történt, szabad szemmel is jól látható változás. A minium elváltozását az auripigment kémiai reakciója során felszabadult kénhidrogén 9. kép A próbatáblán mesterségesen öregített auri- és fekete pigment keveréke. Fig. 9. Mixture of artificially aged auri- and black pigments on the test panel. 18
