Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várhegyi Zsuzsanna: Egy 18. századi bőrborítású nyereg konzerválása, restaurálása
töttünk, hogy ezt nem takarjuk el világos színű cérnával. Emiatt az alátétminta varrásait nem pótoltuk. A felvált részeket végül ragasztással rögzítettük a helyükön, amihez sürü rizskeményítőt használtunk. A kiegészítések lenehezítve száradtak. A varrásvonal kontúrjellegét ezzel a megoldással megtartottuk (14. kép). A nagyobb hiányokhoz (ülésbőr hiányzó, meggyengült része és széle) és a szegelések megerősítéséhez zsírcserzésü marhabört alkalmaztunk, mert itt nagyobb szakítószilárdságra, jobb tartásra volt szükség. Az ülésbör nagy kiterjedésű kiegészítését az eredeti megrepedezett barkaréteghez hasonlóra kellett színezni. A kiinduló ötlet gumiarábikum kötőanyagban elkevert pigmentpor volt, mert itt testes színezékre volt szükség. A gumiarábikum, majd a búzakeményítö is túl rugalmasnak bizonyult, a megnyújtott felület nem repedt meg kellőképpen. Végül a zsírcserzésü bőrt pigmentporral kevert rizskeményítővel kentük be, mert ez utóbbi száradás után kevésbé rugalmas filmet képez. A bőr megnyújtása után a száraz rizs- keményítős réteg az eredeti felszínhez hasonlóan repedezett meg. A felületét csiszolópapírral megkoptatva és kevés okker földfestékkel megsárgítva a régi ülésbőr felszínével közel egyező kiegészítés készült (15. kép). Az ülésbör hiányzó szegőjének anyaga a kápaborítással megegyező timsós kecskebőr, eltérés a bőr vastagságában mutatkozik, a szegő sokkal jobb tartású, vastagabb. A kiegészítéshez hasonló vastagságú timsós kecskebőrt kerestünk, széleit tüzööltéssel végigvarrva, az eredeti szegöbőrrel összeöltöttük. A bélésbőr tisztítása után a hiányok szakadozott szélei alatt a vászon- és a papírbetétek lebegő részeit ragasztással rögzítettük. A következő lépés a hiányzó részek kiegészítése volt. Ahhoz, hogy ez a nyereg jobb szárnyán elvégezhető legyen, a középső rátétminta varrását a felső harmadában meg kellett bontanunk. Ez azért volt elkerülhetetlen lépés, mert a varrásból a bélésbőr kiszakadt, és kiegészítése csak így vált lehetségessé. Az átfogó öltés alsó lencérnáját el- távolítottuk, a felső selyemszál a helyén maradt, a bőr vastagsága megtartotta addig, amíg az alsó szálat egy új szál végigvezetésével kiváltottuk, így rögzítve a felső eredeti fonalat a helyén. A szakadásokat, hiányokat csak ezután egészítettük ki. A növényi cserzésü juhbört az eredeti bélésbőrhöz hasonlóra színeztük fémkomplex színezékkel, majd a hiányokat ezzel pótoltuk. A kiegészítést nehezítette a szárnyak térbeli formája, ahol a pótlásokat a megnyúlt régi bőr alakját követve kellett elkészíteni. A kiegészítést több lépésben, a kiegészítő bőr megfelelő nyújtásával valósítottuk meg, míg a szárnyak belsejét erre a célra készített homokzsákokkal és sózsákokkal töltöttük ki (16. kép). 15. kép Az ülésbőr hátsó kiegészítése. Fíg. 15. Completion of the seat leather from the backside. 177
