Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várhegyi Zsuzsanna: Egy 18. századi bőrborítású nyereg konzerválása, restaurálása
megfelelő relatív páratartalmú és hőmérsékletű térben tárolják, elkerülhető a további korrodálódás. Az előnyöket és hátrányokat mérlegelve úgy határoztunk, hogy csak ott bontjuk meg a szegeléseket, ahol a munka szempontjából elkerülhetetlen. Mivel a hátsó részen az ülésbőr eleve szakadt, sérült volt, és a javítást, kiegészítést nem lehetne másképp elvégezni, itt terveztük megbontani a tárgyat. A nyereg elejét egyben akartuk tartani, mivel az első kápamagasítás stabilan állt a helyén. Ez a döntés a restaurálás menetét nehezítette, mert a kápamagasítás az első részen az összes alkatrészt a vázhoz rögzítette, de a megbontás súlyos károkat okozott volna a tárgy anyagaiban. Az összeállításhoz használt cérnák és a bőr alkatrészek rossz állapota a varrások megbontásának kérdését és annak mértékét is felvetette. A szerves tárgyalkotók (bőr, papír, textil) szétválasztása előnyösnek látszott, mivel több rétegben, egymáson helyezkedtek el. Az eltérő anyagok különböző konzerválási és restaurálási módokat igényeltek. Ezenkívül a térforma síkba kerülésével a pótlások és a javítások általában eredményesebben végezhetők el. Végül a cérnákkal kapcsolatban is a részleges megbontás mellett döntöttünk, így a nyeregszárnyakat a vázon kellett tisztítani, kiegészíteni. A cél az volt, hogy megtartsuk az eredeti varrásokat és cérnákat ott, ahol az állapotuk ezt lehetővé tette. Azokon a részeken viszont, ahol másképp nem lehetett hozzáférni a bőr szakadt, hiányos területeihez, fel kellett bontani a varrást. A selyemcérna szinte teljesen lebomlott állapotú volt, a varrás vonala az alátétmintákon több helyen hiányzott, ezért ennek pótlása is elkerülhetetlennek látszott. A restaurálás menete A tárgyleírás, fotózás, valamint az anyagvizsgálatok elvégzése után a konzerválást a műtárgy portalanításával kezdtük meg. Az egész nyerget alaposan, ugyanakkor óvatosan porszívóval és ecsetekkel megtisztítottuk a felületére ült porrétegtöl. A nyereg megbontása Az ülésbőr hátsó ívét rögzítő szegsor kiszedése a restaurálás elvégzése szempontjából elkerülhetetlen volt. A nehézséget a szegek előrehaladott korróziója mellett az jelentette, hogy sűrűn egymás mellé ütötték őket, ezért nehezen voltak hozzáférhetők. A szegek is, és az alattuk lévő bőr is kis szakítószilárdságú volt. A szegeket különböző profilú fogókkal és szeghúzóval távolítottuk el. A borítóbörön a szegfejek rozsdás foltokat hagytak, ezeken a részeken a bőr anyaga jelentős károsodást szenvedett. A vas oxidációs termékei lebontották a bőr anyagát, a fejek körül kis kráterek keletkeztek. Az ülésbör szegelésének lebontása után a szélét rögzítő előöltéseket is kifejtettük, majd a maradék tömőanyagot eltávolítottuk az ülőrészből. Az ülésbört felhajtva, a nyeregszárnyak hátsó részét rögzítő szegsor kihúzása után a nyeregszárnyak a kápáról eltávolíthatók voltak (10. kép). 173
