Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várhegyi Zsuzsanna: Egy 18. századi bőrborítású nyereg konzerválása, restaurálása
hatásra könnyen levált. A szabadon lévő részeken a bőr eredeti színe megváltozott, elszürkült, a kék szín csak a takarásban lévő területeken volt felfedezhető. A bal oldali nyeregszárnyon fehér (valószínűleg mész) folt látszódott, és egy ismeretlen eredetű, fekete színű, testes szennyeződés ült a felületen. Ezeken a helyeken a bőr megkeményedett, és törékennyé vált teljes keresztmetszetében. A rátét-, valamint az alátétbör felülete poros, szennyezett, anyaga több helyen kilyukadt, hiányos volt. A barkarétege sérült, helyenként lekopott. A bőr szemölcsrétege és recésrétege kettévált, ez a laza szerkezetéből, továbbá abból látható, hogy a bal nyeregszárny alsó alátétmintáján csak a bőr felső rétege repedt meg. A varrás felbomlott, és a selyemcérna a legkisebb mechanikai igénybevételnél is könnyen elszakadt. A bal oldali nyeregszárnyon az alátétminta átfogó öltéssel készült, a felső szál kék selyemcérna, az alsó natúr lencérna. A jobb oldali szárnyon a díszítések bevarrása tűző öltéssel, kék selyemcérnával történt. A varrások felbomlásának oka a fonal elöregedése, lebomlása volt. A cérna eredetileg kék színű, ami a húsoldalon és a bőr keresztmetszetében még megfigyelhető, de az idők folyamán a felületen, fény hatására kifakult, teljesen kifehéredett. A nyeregszárnyak bélésbőre. A béleléshez használt bőr a növényi cserzéséből adódóan és a rovarkártevők miatt erősen lebomlott, gyenge, és kis szakítószilárdságú volt. Barkarétege több helyen lekopott, felülete repedezett, foltos volt, helyenként megkeményedett. A bőr mindkét szárnyon a térdek magasságában több helyen kilyukadt, szakadt, hiányos volt. Felületét a rovarok kirepülő nyílásai borították, húsoldalát teljesen elfogyasztották, ezáltal a bőr elvékonyodott (8. kép). Az ülésbör anyaga elvékonyodott, szivacsos szerkezetű, kis szakítószilárdságú lett az idők folyamán. A bal hátsó oldalán nagyobb darab hiányzott belőle. Rögzítő varrásai kibomlottak, a tömőanyag kihullott és egy része hiányzott az ülörészből.16 A megmaradt lószőrt és gyapjút a rovarok felaprózták, így funkcióját nem tudta már betölteni. Rögzítő szíjak. A felrántószíjak és a kengyelszíjtartók állapota kielégítő, bőranyaguk jobb állapotú volt, mint a borítóbőré, ami a vastagságbeli és cserzési mód különbségével magyarázható. A szíjak kiszáradtak, deformálódtak, de varrásaik és színezésük ép volt. A szegek körül a vaskorrózió pusztítása jól megfigyelhető volt. A bal első felrántószíj vége hiányzott. A készítés folyamán, a rátétminta kivágása során az alapbort is bemetszették, itt a bőr felülete a használat során levált, leszakadt. A nyereghez minden bizonnyal egy textilből vagy bőrből készült, keményre tömött párna tartozhatott, mely a kápavillák borítóbőrén látható lenyomatból is kitűnik. A párnát a kápavégekhez növényi cserzésű bőrszíjakkal kötötték fel. A 8. kép Repedések, hiányok a bélésbőrön. Fig. 8. Fissures and missing areas in the leather lining. 170
