Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Fuchs, Robert: Ragasztók a papírrestaurálásban : új ismeretek készítésükről és felhasználásukról
Ragasztók a papírrestaurálásban: új ismeretek készítésükről és felhasználásukról Robert Fuchs A papírrestaurálás története során sok különféle ragasztót használtak. Mások, például a módosított keményítő, a módosított cellulóz-ragasztók és az algából készült termékek, mint amilyen a funori, csak a legutóbbi években kerültek föl a palettára. A restaurátor-kellékek piacát időnként új, divatos termékek hódítják meg, hogy azután néhány hónap után elfelejtsék azokat. A restaurátor ekkor visszatér a jól bevált keményítőkhöz és (állati) enyvekhez. Ma már objektív minősítési kritériumoknak kell a konzerválási/restaurálási célra használt ragasztónak megfelelnie. Ilyen kritériumok többek között: legyen stabil, ugyanakkor visszaoldható, ne öregedjék, és kémiailag ne lépjen reakcióba a műtárgyat alkotó anyagokkal. A ragasztóanyagok értékelése során tekintetbe kell venni az elkészítésükkel és alkalmazásukkal járó tulajdonságokat és az esetlegesen okozott változásokat is. Gyakran túl későn veszik például észre, hogy a későbbiekben csökken a ragasztóerő, vagy azt, hogy a ragasztó hatással van a felület fényességére, a pigmentek színárnyalatára, sőt, esetleg kémiai változás is bekövetkezik. Az ilyen jelenségek eleve kizárhatják - legalábbis bizonyos célokra - egy ragasztó használatát a restaurálásban. Az alábbiakban először a könyv- és papírrestaurálás számára legfontosabb ragasztók szerepelnek, kémiai szerkezetük szerinti csoportosításban. Keményítő-ragasztók A legáltalánosabban használt ragasztók keményítőkből készülnek. A keményítők kémiailag poliszacharidok, szerkezetük hasonló a cellulózéhoz. Ragasztó többféle - búza-, burgonya-, rizs-, kukorica— keményítőből készíthető. A tengerentúlon marantából (Maranta arundinacea L), a szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua L.) hüvelyes terméséből, valamint az Asphodelus albus L. és az Abel- moschus manihot MEDICUS gyökeréből is nyernek keményítőt. Utóbbiból készül a tororo-aoi (japán), amit a japánpapír készítésekor a cellulózpépnek anyagában való enyvezésére használnak. Mézgák A mézgák, vagyis a fákban képződő, vízben oldható gyanták is a poliszacharidok közé tartoznak. Az Acacia Senegal WILLD. fából nyert arabgumi („gumi arábi79
