Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)

A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Beek, Bernadette Van - Reissland, Birgit - Castelijns, Walter - Cremers, Barbara - Porck, Henk: Sokatmondó eredmények: országos felmérés a ragasztók használatáról holland papírrestaurátorok között

Az ecset választása attól függ min dolgozik a restaurátor. Japán ecsetet általában a papírok keményítős, enyves vagy cellulóz-éteres utánenyvezéséhez, illetve a keményítős kasírozáshoz használnak. Az enyvezéshez és kasírozáshoz szintén használnak aerosol tartályokat, mechanikus porlasztókat és növénypermetező palackokat. Csak egy kolléga permetez szintetikus ragasztót. Egy esetben mondta a kolléga, hogy az enyvezni kívánt papírt bemerítette a zselatin oldatba, mert így jobb eredményt remélt elérni. Néhány elszigetelt esetben a keményítőt injekciós fecskendővel, késsel, formázókéssel vagy festőhengerrel viszik fel. Egy esetben a papírhasításhoz kenőgéppel kenik meg a papír felületét. A restaurálási munkák széles skálájához használnak disznósörte ecsetet (12) vagy szintetikus ecsetet. Ezzel viszik fel a cellulóz-étereket és a keményítőt a papír és bőr javítása során.

Ragasztókat főként a következő esetekben használják: újraenyvezés, szakadások javítása, fixálás, javítás, régi ragasztó eltávolítása, függesztő papírcsíkok rögzítése. Az eltervezett végeredménytől függően különböző eljárásokkal viszik fel a ragasztót. Ebben a részben néhány említésre méltó részletet foglalunk össze.

A szakadások javításakor sokszor a japánpapír-csíkot kenik meg először. Ezt egy nedvszívó anyagon végzik el (pl. telefonkönyv, karton, falap). Egy restaurátor elmondta, hogy ő először egy szürkelemezre ragasztja a csíkot, hogy a felesleges nedvesség eltávozzon belőle.

Pigmentek fixálásához fehérje ragasztót vagy celllulóz-étereket kennek ecsettel a felületre. Szintén ecsetet használnak a pergamen javításához és a könyvek gerincének enyvezéséhez. Az utóbbihoz néhány restaurátor egy vékony rétegben viszi fel a ragasztót, mások pedig három réteget alkalmaznak. Egyvalaki a megkérdezett restaurátorok közül egy keményítőréteget ken először a gerincre enyvezéskor.

A cellulóz-étereket a javításokhoz és régi ragasztók felpuhításához használják. Néha több mint egy réteg MC-t használnak, vagy a ragasztót Melinex fóliával takarják le. Amikor a régi ragasztó elég puha, akkor egy szikével távolítják el a papírt és/vagy a ragasztóréteget. A metil-cellulóz maradványát vizes vattával távolítják el.

A keményítővel kasírozott tárgyakat lenehezítve, vagy szabad levegőn hagyják száradni. A keményítővel vagy cellulóz-éterekkel rögzített javításokat általában lenehezítve szárítják. Néhány esetben azonban levegőn hagyják száradni lenehezítés nélkül. Egy esetben említette valaki, hogy a cellulóz-éterrel javított tárgyat kifeszítve szárítja. A keményítővel és cellulóz-éterrel újraenyvezett papírokat (papíröntés után) préselve, vagy szabad levegőn szárítják. Néhány esetben arról számoltak be a kollégák, hogy a keményítős javítás után pákával szárítják a javítást, illetve nemszövött poliészterlapok között. A bőrkötéseket bepólyálva, préselve hagyják száradni.

Fehérje ragasztóval javított pergamen tárgyakat lenehezítve vagy préselve szárítják. Pigmentek fixálásakor a szárítás minden esetben lenehezítve történik. Egy esetben a restaurátor megjegyezte, hogy az újraenyvezett lapot először szabad levegőn szárítja, majd présbe helyezi. Négy restaurátor a szintetikus polimer használata után a tárgyat présbe teszi.

75