Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Liszewska, Weronika: Japán poliszacharid ragasztók : búzakeményítő és funori elméletben és gyakorlatban
%, 65+2 °C) egy öregítési tesztekhez használt hőkamrába helyeztük, majd egy 10 napig tartó (RH 50±5 %, 20±3 °C) Xenotesztnek is alávetettük. Az alkalmazott fény a „természetes nap” fényével, vagyis a látható fénnyel közel azonos tulajdonságú, a megvilágítás intenzitás pedig 1570 W/m2 volt. A mintákat 0, 3, 5 és 10 nap elteltével vizsgáltuk meg. Közülük egyeseket 24 napig emelkedő hőmérsékletű és páratartalmú körülmények között tartottunk, és megfigyeltük a bekövetkezett változásokat. Adalékanyagokkal kevert shofu hajlékonysági vizsgálata A szakirodalmi források ajánlása alapján különböző adalékanyagokat is alkalmaztunk15. Ezek közül a glicerint csak az összehasonlítás végett használtuk, mivel restaurálási kezelésekhez nem ajánlott. Shofu pép (5%) nátrium-alginát (a shofu tömegének 0,8%-a), zselatin (a shofu tömegének 0,5%-a), nyúlenyv (a shofu tömegének 0,5%-a), tokhalenyv (a shofu tömegének 0,5%-a), glicerin (a shofu tömegének 0,8%-a); selyem szövet. A rugalmasságot hajlítási ellenállás formájában mértük. A mintákat selyemmel alátámasztott selyemből készítettük, és a vizsgálatokat a mintákon mindkét irányban elvégeztük (hosszában és keresztben). Eredmények A shofu egy fehér por, krémes árnyalattal. pH-ja 5,5, nedvességtartalma 12%, és a 10%-os pép viszkozitása 210 BU (Brabender viszkoamilográffal vizsgálva), 15.000 mPas nyomáson. 0,37% proteint, 0,28% zsírt és 0,35% hamut és nyomokban fémeket tartalmaz. Ezek a jó minőségű búzakeményítő jellemzői. Afunori kissé sárga, viszonylag alacsony viszkozitású kolloid-zselé, 2780 mPas 10%-os koncentrációnál. Az infravörös spektroszkóppal végzett vizsgálat a következő csoportokra jellemző elnyeléseket mutatta: poliszacharidok hidroxil csoportja, alifás elegyek, amid csoport, cukor és éterkötés. A selyemszálakon található funori ragasztó szálakon való eloszlását pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Az eloszlás hasonlít a shofu keményítőéhez, de a funori egyenletesebben vonja be a szálakat. A 10 %-os shofu pép viszkozitása sokkal magasabb, mint az ugyanolyan koncentrációjú, glutén tartalmú búzaliszté, illetve rizskeményítő pépé. A savas hidrolízissel módosított shofu és a nem módosított pép adatait összehasonlítva, a viszkozitás-mérési vizsgálatok nagyon kis különbséget mutattak. Az enzimes hidrolízis termékei rendszerint alacsony viszkozitásúak, mindazonáltal ezek a pépek erősebb kötéseket alkotnak, mint a savval kezeltek. A funori elkülönített kötőanyagként vizsgálva, jó leválasztási szilárdságot mutatott 10%-tól 5%-os koncentrációig, de a hígítás nem okozott hirtelen ragasztóerő csökkenést. A vizsgálatok alapján nyilvánvaló, hogy a selyem és a japánpapír közötti kapcsolat erősebb, mint a selyem-selyem esetében. A funori az azonos koncentrációjú shofuval szemben 33%-kal rugalmasabb kötést képes létrehozni, de ezt az eredményt csupán a láncfonalak irányában lehetett megfigyelni a selyem-selyem mintákon. A hidrolizált pépek között, az amiláz enzimmel hidrolizált shofu esetén kaptuk a legjobb rugalmasságot (23%-os növekedést). A szakirodalomban javasolt eljárásokkal végrehajtott savas hidrolízisnek16 nem volt jelentős hatása a kötés rugalmasságára. 46
