Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Haberditzl, Anna - Galinsky, Eva - Nouaimi-Bachmann, Meryem - Bisswanger, Hans: A zselatin kaméleonszerű viselkedése : kötési tulajdonságainak változása a papírhasítás folyamatában
forrónak kell maradnia ahhoz, hogy a szűrőpapírokat könnyű legyen eltávolítani. (5. kép) Ezután már csak a végső szárítás következik. A továbbiakban az enzimfürdővel foglalkozunk részletesebben. A tartópapírok leáztatása után a használt enzimfürdőben az enzimen kívül tekintélyes mennyiségű feloldott zselatin is van. Ebből a meghatározhatatlan elegyből egy kevés a papíron marad; ez a jelenség késztetett bennünket arra, hogy az enzim használatának módosításáról gondolkodjunk. A tartólapok eltávolításának hagyományos módja szerint tehát, az oldatban szabad (fel nem használt) enzim van jelen, amelynek hatástalanítására nagyon magas hőmérsékletet tartanak fenn. Ennek ellenére, nem tudhatjuk biztosan, hogy a tárgy és az azt kezelő ember számára egyaránt ártalmatlanná vált-e az összes, az eredeti dokumentumon visszamaradó enzim. A Tübingeni Egyetem enzimológusai ennek az általunk felvetett problémának megoldására azt javasolták, hogy a zselatin bontására próbáljunk ki egy teljesen új módszert: a fehérjebontó enzimet ne vizes oldatban használjuk, hanem előzőleg kössük az enzimet egy hordozó anyaghoz, amelyből nem tud felszabadulni. így az eredeti lapokat teljesen meg lehet védeni a nem kívánatos enzimmaradványoktól. Az enzim kötésének technikáját rögzítésnek (immobilization) nevezik. Kézenfekvőnek tűnt a megoldás, hogy az enzimet a lapra felkerülő megtámasztó anyaghoz kössék. Ez természetesen akkor gazdaságos, ha a megtámasztó lapok többször használhatók, ezért egy új, szintetikus megtámasztó anyagot kellett találni. Kezdettől fogva tudtuk, hogy sok a megoldandó probléma. A legfontosabb, hogy a megtámasztó anyag felvitelekor bejuttatjuk az enzimet a rendszerbe, így amint a tartólapokat megkenjük zselatinnal, a proteáz közel kerül az általa bontandó anyaghoz, és ez megzavarhatja a folyamatot. Ugyanis, mi történik, ha az enzim aktivizálódik, még mielőtt a zselatin gél eléggé megszilárdul ahhoz, hogy hasítani lehessen a papírt? (Az enzim éppen a zselatin megszilárdulása ellen hat.) Célunk az volt, hogy a zselatin bontását az enzim csak a hasítás és a lapközi megerősítés beillesztése után kezdje el. A 1. ábra a zselatin viselkedését befolyásoló paramétereket mutatja be. Az ábra bal és jobb oldalán látható a restauráló kezelésnek az a két fázisa, amelyben a zselatin ellentétes viselkedésére van szükségünk: hasításkor nagy sűrűséget (jelölése: +), és ezért természetesen kicsi enzim-aktivitást, míg a megtámasztás leválasztásakor a zselatin szétbomlását (jelölése: -) és nagy enzim-aktivitást várunk el. A hagyományos eljárásban az enzimet csak röviddel a leválasztás előtt öntjük az áztató fürdőbe, ezért az enzimaktivitást csak ekkor kell figyelembe venni, a hasításkor még nem. Célunk szempontjából a három legfontosabb paraméter: az idő, a hőmérséklet és a nedvesség. Hosszabb idő után, enzim nélkül a gél merevebbé válik, de ha az enzim jelen van, és hosszabb ideig működik, a gél túlságosan 1. ábra A zselatin gél állapotát befolyásoló paraméterek Abb. 1. Parameters for gel consistency as the essential factor for splitting and release of facings 26
