Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Haberditzl, Anna - Galinsky, Eva - Nouaimi-Bachmann, Meryem - Bisswanger, Hans: A zselatin kaméleonszerű viselkedése : kötési tulajdonságainak változása a papírhasítás folyamatában
A zselatin kaméleon-szerű viselkedése: kötési tulajdonságainak változása a papírhasítás folyamatában Anna Haberditzl, Éva Galinsky, Meryem Nouaimi-Bachmann, Hans Bisswanger Az előadás a zselatinnak a papírrestaurálás egy speciális területén, a papírhasításban való alkalmazásával foglalkozott, és szólt a Tübingeni Egyetem enzi- mológusainak, valamint a levéltári és könyvtári anyagok állományvédelmi központja (Ludwigsburg) restaurátorainak az ehhez kapcsolódó biokémiai kutatási projektben végzett közös munkájáról is. A kaméleonnal való képzettársítást, a zselatinnal végzett munkával összefüggésben, az indokolja, hogy a zselatin néhány meglepő átalakulást mutat. Nem mindig úgy reagál, ahogy várjuk, sőt - ami még rosszabb - nem úgy, ahogy kellene. Kutattuk viselkedésének alapvető jellegzetességeit, mert a restaurátor számára fontos, hogy az egész bonyolult folyamatot kézben tarthassa. A hagyományos papírhasítás fő lépései az alábbiak (a hasítás maga csak az egyik lépés az egész eljárásban). • Először az eredeti lap mindkét oldalára megtámasztó anyagot ragasztanak föl. Ez meleg, sűrű zselatinnal történik, ami néhány órán belül elasztikus filmmé válik, mialatt a rétegekből álló dokumentumot, gyenge prés alatt, hagyják lassan kihűlni. • Az eredeti lap rétegei a zselatin teljes kiszáradása előtt hasíthatok. • A két szétválasztott réteg közé új, erősítő papírréteget helyeznek és ragasztanak be, egy speciálisan erre használt kötőanyaggal. • Ezután, mivel a megtámasztó rétegek fölöslegessé válnak, el kell őket távolítani, ami a zselatin kötőerejének gyengítését igényli. Ez történhetne forró vizes oldással; az összes zselatin feloldásához és kimosásához azonban sok, meglehetősen magas hőfokú öblítővízre és sok időre volna szükség. Ehelyett, hagyományosan, fehérjebontó enzim oldatot adnak az áztató fürdőhöz, hogy az oldás folyamatát meggyorsítsák. Az enzim megbontja a zselatint, ami azt jelenti, hogy a párhuzamos láncokat alkotó, hosszú kollagén makromolekulákat szétvágja kis töredékekre, amelyek sokkal könnyebben oldódnak vízben. A „felbomlás" tehát nem jelenti azt, hogy a zselatin eltűnik. A sikeres bontás után az enzimet inaktívvá kell tenni, nehogy a kezelés után visszamaradva, az eredeti dokumentumon tovább működjék. • Kiemelve az enzimes fürdőből, a szendvics könnyen nyitható, vagyis a megtámasztó lapok eltávolíthatók. 23
