Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Válogatás az utóbbi évek magyar papír- és könyvrestaurálási munkáiból - Érdi Marianne: Egy XVI. századi tankönyv restaurálása
papírlap eltávolítására a legkíméletesebb módszer a Gore-tex-szel15 végzett nedvesítés. A ragasztóanyag megduzzadása után a több rétegű előzék leemelhetővé vált. A kötésbőr szárazon történő lebontásakor derült ki, hogy a hátsó táblára enyhén kötődő úszó darab egy utólagos javítás. Színe hasonló volt, de vaknyomással készült mintája nem egyezett a könyvével. Ez a pótlás visszakerült a restaurált táblára, mint a történetéhez hozzátartozó darab. A gerincre varrt, esetleges formájú toldás lebontásakor előtűnt alóla az eredeti gerinctöredék, így ez nem került visszahelyezésre később. A kötésbőr felületéhez tapadt, a vaknyomás mélyedéseibe beült zsíros és egyéb szennyeződések eltávolítása likkerekkel kísérelhető meg. A likker emulziók vizet, olajat és felületaktív anyagot tartalmaznak, így több oldalról támadják a makacs szennyeződéseket. Eközben egy lépésben pótolják a bőr elvesztett zsír és nedvességtartalmát, amitől annak rugalmassága nő, keménysége csökken. Több, különféle összetételű emulzió kipróbálása után az Országos Széchényi Könyvtárban használatos16 bizonyult a leghatékonyabbnak. A könyv papíranyagának vízjelei a gerinchajtásba, a levelek felső szélére estek. Kirajzolásuk, összehasonlításuk után megállapítható volt, hogy nyomtatáskor hatféle merítőszitán készült papírt használtak fel. A lapok felületéről és az ívek hajtásából ecsettel és különféle keménységű radírokkal lehetett eltávolítani a lazán kötődő szennyeződéseket. A nedves tisztítás során a papírból kimoshatóak voltak a kis méretű bomlástermékek és az oldható savak, valamint a vízfoltok. A lapok védelme érdekében azok sziták között kerültek a langyos fürdőbe. Az erősen szennyezett oldalak esetében indokolt volt a felületaktív anyag17 használata, ami növelte a mosó hatást. Alapos öblítés után az ívek 9 pH-jú kal- cium-hidroxid oldatba kerültek, amit a tintával írt területek savtartalma tett indokolttá. Ezt követően száradáskor a levegő szén-dioxid tartalma és az oldatból felvett kalcium-hidroxid kalcium-karbonátot képezett a lapok felületén, ami puf- ferként hat a későbbi savasító tényezőkkel szemben. Az előzéktükrökről víz alatti óvatos ecseteléssel lehetett eltávolítani a darabos csirizmaradványokat. A meleg fürdő felduzzasztottá a lapok közötti enyvréteget, s így szétválaszthatóak voltak. Az első tábla tüköroldala három rétegből állt, mindegyik írást hordozott, a legfelső réteg mindkét oldalán írott volt. A hátsó előzéktükör két rétegből állt, csak egy oldalukon voltak bejegyzések. Az enyvmaradványok leoldását 40 °C-os fürdőben, Alcalase fehérjebontó enzimmel lehetett elvégezni, ezután következett a kalcium- hidroxidos fürdő, mint a többi lap esetében. Az írott kódextöredékekből készült gerinckasírozó pergamencsíkok nem kerültek vissza a könyvre, amit rossz állapotuk is indokolt. A tulajdonos Régi Nyomtatvány Tár vezetőjének kérésére tisztítás után poliészter védőtokban, jelzettel ellátva került vissza a Kézirattár kódextöredék gyűjteményébe, ahol hozzáférhető a fragmentumkutatók számára. A sur- lófényben mikroszkóp alatt vizsgált első fatábla felső részén betűket lehetett felfedezni, amiket még az egykori könyvkötő nyomott a nedves kötésbőrbe olyan erővel, hogy a fába is belenyomódott. Ez azért is volt érdekes, mert a bőr ezen a részen már elveszett, de így kiderült, hogy mit tartalmazott régen. A könyv címének kezdő szavát - DIALOGORUM - lehetett kiolvasni. A fatáblák nagyon rossz fizikai állapotban voltak. Ahhoz, hogy a viszonylag kis méretű (102 mm x 165 mm) kötéstábla elbírja a veretek és a bőr húzóerejét, a fával való kiegészítés jöhetett szóba. Ekkor viszont a pótlások biztonságos befaragásakor túl nagy lett volna a veszteség az eredeti táblából. Ezért a régi alapján egy új tábla készítése mellett döntöttünk. A fatáblán maradtak a kötésbőr maradványai, a beékelt bordák, a rájuk csavart fűzőcérnával. így egy olyan egységben maradt meg az eredeti kötés, ami 195
