Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Válogatás az utóbbi évek magyar papír- és könyvrestaurálási munkáiból - Peller Tamás: Egy savas papírra vízben oldódó festékkel készített karikatúra restaurálása fixálás nélkül
A papíron található festékről szemrevételezéssel megállapítható volt, hogy az fedőfesték, ami helyenként erősen hígítva került felhasználásra. A festés meghatározásakor három lehetséges technika merült fel: az akvarell, a gouache, illetve a tempera. A vizes oldatban használt festékek tulajdonságainak meghatározása a közismert irodalom alapján nem egyértelmű. Meghatározásuk- szemrevételezésük mellett - kötőanyaguk oldódási tulajdonságainak vizsgálata alapján is történhet. Eltérő oldódási tulajdonságaik kötőanyaguk különbözősége miatt tapasztalható. Az akvarell festék kötőanyaga gumiarábikum, a gouache-é10 gumiarábikum, dextrin és méz, a temperáé általában enyv, olaj, tojássárgája és fehérje11. A festékek pigmentjei lehetnek ugyanazok, de a gouache festés során a színes pigmentek mellé mindig valamilyen fedőfehér pigmentet (pl. baritfehér) is adnak fedőképességének javítására. A gouache-t alapvetően csak ennek az „adaléknak” a jelenléte különbözteti meg az akvarelltől és a temperától12. A fehér pigmentek miatt a gouache - az akvarellel ellentétben - kevésbé tud a rostok közé jutni. A gouache száradása során a pigmentek nehezebb fajsúlyúk miatt lesüllyednek a hordozó felé, a kötőanyag pedig vékony filmet képez a festék felületén. Ezért a három festék közül a gouche kötődése a leggyengébb a hordozójához. Vizes kezelése során a legnagyobb annak a veszélye, hogy a felületről nagyobb darabokban leúszik, mert a felületére kiült ragasztó a pigmenteket összetartja, de a papírhoz nem köti hozzá a festékszemcséket. Az akvarell és a gouache kötőanyaga öregedése során nem veszti el oldhatóságát, legfeljebb az oxidáció következtében e tulajdonsága romlik. A tempera a fehérje- és olaj tartalmú kötőanyagának romlása során szintén oxidálódik13, de bizonyos környezeti hatásokra akár oldhatatlanná is válhat a kötőanyag további térhálósodása miatt14. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az oldódási próba során alkalmazott vízmennyiség hatására nem oldódó festék a későbbi vizes kezelés körülményei (hőmérséklet, kezelési időtartam, felületi anyagok használata) között részlegesen - az öregedés során bekövetkezett szabálytalan térhálósodás következtében - oldódhat. Az akvarell festék vastagon felkenve, fedőfestékként használva is megőrzi azt a képességét, hogy a papír felülete a festékrétegen át felismerhető. A karikatúrán a fedőfesték olyan vastag réteget képezett a hordozón, ami kizárta az akvarell használatát. A tárgy festékének oldhatóságát a felhasznált anyag meghatározása mellett a restaurálás módszereinek kiválasztásához kellett elvégezni. A készítés során hígan felkent festék - a fekete és a piros - beszívódott a rostok közé, így a ráhelyezett vízcsepp hatására nem futott szét a papíron. A helyenként pergő, vastagon felhordott fedőfesték - a fehér, a kék, a sötétzöld, az élénkzöld és az élénk piros - a nedvesítés hatására oldódott, és a ráhelyezett szívópapíron nyomot hagyott. Az oldódás folyamata (a festék lassú lágyulása, duzzadása és oldódása) alapján a használt anyag tehát feltehetően gouache. Állapotleírás A sárgás színű, savas papír alapanyagának mechanikai szilárdsága erősen csökkent, melynek oka a gyantás enyvező anyagok savtartalma és a facellulóz lignintartalma által okozott savas hidrolízis lehet. Az eredetileg két papírcsíkból összra168
