Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Koschel, Anja: Carbopolos oldószergél használata öntapadó ragasztószalagok, különös tekintettel a Filmoplast termékek eltávolítására
A megfelelő gél-koncentráció kiválasztásához 0,5, 1,5 és 2%-os kloroform-gélt, tetrahidrofurán-gélt és aceton-gélt készítettünk, valamennyi kiválasztott szerves oldószer reprezentálására. A géleket szárítószekrényben öregített filmoplast P, P1, P90, P91, „gudy" és „tesafilm crystal clear" nevű ragasztószalagokra alkalmaztuk. 10, 20 és 30 perces alkalmazási időtartam után, a ragasztószalagokat megpróbáltuk eltávolítani a négyféle papírról. A megfelelő gél-koncentráció és kezelési időtartam meghatározása A közbenső hordozó kiválasztása Ezt a tesztsorozatot Haller elképzelése alapján végeztük, aki disszertációjában javasolta a gélek megfelelő közbenső hordozón való használatának vizsgálatát. Ennek a módszernek a feltételezett előnye azon alapul, hogy a közbenső hordozó eltávolítása közben a használt gél nagy része is eltávolítható. így a kezelt felületen maradó mennyiség minimálisra lenne csökkenthető. A papírrestaurálásban általánosan használják közbenső hordozóként a Parafil RK 40, a Parafil RK 50 és a Microjet nem-szőtt poliésztert, valamint a pamut gézt. Haller vékony japán fátyolpapíron is javasolta a gél alkalmazását. A nagy választékban beszerezhető japán fátyolpapírok közül a tesztsorozatra az RK 0, RK 17, RK 19 japán fátyolpapírokat és a hosszú rostból készített fehér japán fátyolpapírt választottuk ki. A vizsgálatok összesített értékelése A különböző papírokon lévő ragasztószalagok eltávolítására használt, oldószerrel sűrített Carbopol-géllel végzett kísérletek eredménye azt mutatta, hogy a sikeres eltávolítás a papír felületi szerkezetétől függ. így a Filmoplast-ragasztószalagok, a teljes ragasztómennyiséggel együtt, eltávolíthatók voltak a nagyon sima felületű pauszpapírról és a rajzpapírról. Általánosságban: minden más papírminőség esetében a ragasztóréteg csak felpuhult és/vagy megduzzadt, és azután mechanikailag, szikével vagy radírral (pl. Mars Staedler vinil-radír) kellett eltávolítani. A Carbopol koncentrációja és az abból következő viszkozitás kritikus az oldószer hatékonysága szempontjából. A 2%-os xilol- és toluol-gélek különösen sikeresnek bizonyultak. Az újságpapíron lévő nyomdafestéken és a nyomtatott, enyvezett papíron semmiféle negatív hatást (pl. a szín levérzését) nem lehetett tapasztalni a gélek alkalmazása után. Amikor a gél koncentrációját növeltük, az oldószer-visszatartás a gélben olyan erős volt, hogy az oldószer nem tudta kifejteni hatását. Ezzel szemben, amikor csökkentettük a Carbopol koncentrációját, nem volt garantálható, hogy a folyadékot a gél megtartja, vagyis a sűrített oldószer majdnem olyan mértékben hatolt be, mint a sűrítés nélküli oldószer. Tárgyakon alkalmazva Carbopol-géleket, Haller optimálisnak találta a maximum 30 mp - 2 perc kezelési időtartamot; ez az idő a papírokon lévő ragasztószalagokhoz hatástalan volt. A kísérletek azt mutatták, hogy csak a gél 20 perces hatóideje után lehetett eltávolítani a ragasztószalagokat, mivel rövidebb időtartam alatt az oldószer nem tudta kifejteni hatását. 146
