Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Ádám Ágnes - Mikesy Pongrácné: XVII. századi számadáskönyvek restaurálása : szükséges- és érdemes-e a régi javítások eltávolítása?
A tulajdonos intézmény szakembereinek mérlegelniük kellett, milyen érvek szólnak a restaurálás mellett, illetve ellene. Úgy találták, hogy a kézirat erős sötétedése korlátozza a jó olvashatóságot, valamint feltételezték, hogy az írás a későbbiekben teljesen el fog tűnni. A fűzés nélküli ívek állandóan szétcsúsztak, szétestek, a kutatók számára így kezelhetetlenekké váltak. A gyakori kutatómunka után minden egyes alkalommal újra fel kellett állítani a lapszámozás szerinti sorrendet, amelyet szintén már alig lehetett látni. Az erősen elszíneződött kasírozópapír akadályozta a vízjel láthatóságát. (A vízjelkutatás a papírmalom helyének meghatározásához szükséges.) A legnagyobb problémát a törékeny részek okozták, amelyek állandóan beszakadtak, megsérültek, leestek, félő volt, hogy még nagyobb hiányok keletkeznek, dokumentumrészek vesznek el. A régi helyreállításnál a a kétrétegű kondenzátorpapír felragasztása nem jelentett valódi, stabil hiánypótlást. Nem elsődleges szempont ugyan, de az esztétikai látvány sem volt megfelelő. A restaurálás ellen szólt, hogy esetleg a penészes és egyébb részekről nem távolítható el maradéktalanul a javítóanyag. Ez a papiröntésnél gondot okozhat. Megsérülhet az írás kezelés közben. Időigényes a feladat. A restaurálás után viszont a megjelenés szebbé válik. A kasírozás miatt alig, vagy nem látható vízjeleket jobban lehet majd látni. Az iratok a kutatás számára is kezelhetőbbek lesznek egybefűzve, kötetként. Mindezt figyelembe véve az intézmény és a restaurátor a kéziratok helyreállítása mellett döntöttek. (7. kép) A szükséges újrarestaurálás ellenére is elmondható, hogy az Országos Levéltár szakemberei megfelelő módon jártak el ötven évvel ezelőtt. Körültekintően - figyelembe véve a visz- szaoldhatóság elvét-, választották ki az eljárást és az anyagokat. Kasírozás nélkül ezek a kéziratok már megsemmisültek volna. A jelenlegi munkánál a fő cél az információk megőrzése volt, ezért, ahol bármilyen minimális kártokozó probléma felmerült, nem történt „próbálkozás” a lebontással. A feladat hangsúlyozottan nem kísérleti jellegű volt, kéziratokat kellett megmenteni, megőrizni, maximális óvatossággal és felelősségtudattal. Ennek az esetnek a megismertetése arra is rámutatott, hogy a sokszor gondosan felépített előtervezés miként módosulhat a gyakorlatban. Ezért fontos, hogy a restaurátor megfelelően tapasztalt gyakorlati szakember legyen, az elmélet pedig segítse a munkájában. Megjegyzés: a IADA konferencia ideje alatt a szerzők az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai voltak. 7. kép A restaurált levéltári kötetek Fig. 7. Conserved archival bundles 114
