Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Eckstein, Karin: Egy barokk rajzgyűjtemény műtárgyvédelmének koncepciója és újrapaszpartuzása
A Louvre leltárával összehasonlítva, a rajzok datálhatóak, és készítőjük is azonosítható. Ennek alapján három csoport különböztethető meg: • a rajzoknak kb. fele Vouet stílusában készült (Vouet festményeihez készült tanulmányok) • Michel Dorigny és más tanítványok, mint Poussin, Le Sueur, Mignard, Chaperon, Le Brun munkái, 1665-ig • az idősebb Michel Corneille-nek és fiainak, Michelnek és Jean Baptistnak művei, a 17. század végéig. Mivel Corneille-t családi szálak fűzték Vouet-hoz, feltételezhető, hogy Vouet- nak a festményeihez készített előtanulmányai egy részét Corneille (aki Vouet halála után leltárba vette a rajzokat), kiegészítve saját munkáival is, a fiaira hagyta. Ők a gyűjteményt tovább bővítették, majd haláluk után 1716 körül, annak egy részét von der Wahl gróf megvásárolta. A rajzok a 19. század elejéig a gróf leszármazottainál maradtak, majd a Bajor Állami Könyvtár tulajdonába kerültek. Az állományba vételt sajnos nem dokumentálták, ezért a származást Johann Andreas Schmeller könyvtáros, a kézirattár vezetője még az 1835-ös leltározás alkalmával nem tudta megállapítani. Bár két rajzon olvasható volt a Saint-Luc Akadémiát említő szöveg, ez Schmeller számára nem sokat jelentett, és úgy vélte, hogy a rajzok az ettali kolostorban lévő Ritterakademie-n készültek. De sem itt, sem a későbbiekben ugyanitt működő gimnáziumban nem tartottak rajzórákat, így a gyűjtemény ettali eredete elvethető. Az a legvalószínűbb, hogy a grófi család valamelyik müncheni, aurolzmünsteri, neuhausi vagy zangbergi házából került a könyvtár tulajdonába. Bár a rajzokat következetesen felkasírozták, létük lassan feledésbe merült. Csak 1989-ben kerültek a figyelem középpontjába a régi mesterrajzok, amikora szinte ismeretlen műveket újra felfedezték. Mivel Vouet munkásságát - születésének 400. évfordulóján, Franciaországban - bemutatták a nagyközönségnek, a francia szakértőktől sok információt lehetett begyűjteni. A müncheni Állami Grafikai Gyűjtemény művészettörténészei alaposan tanulmányozták a rajzokat, és ennek eredményeit 1991-ben publikálták. A könyvtár restaurátorainak pedig gondoskodniuk kellett a gyűjtemény biztonságos tárolásáról és állományvédelméről. A rajzok anyagai és állapota; az újrakasírozás módja A Cod. Icon. 397/a/b jelzetű gyűjtemény két részből áll. A Cod. Icon. 397/a 86 darab nagyméretű, a 397/b 205 darab kisméretű rajzot tartalmaz, melyeknek túlnyomó részét fekete vagy vörös krétával készítették fehér krétás kiemeléssel, néhányat pedig grafit ceruzával rajzoltak. A művészek különböző szerkezetű, vastagságú, és színű (fehér és beige közötti árnyalatok, világos barna, néha kék) papírokat használtak. A fehér papír nagyon erősen, a barna és a kék gyengén enyvezett. Néhány esetben a papír mindkét odalát felhasználták rajzolásra, más esetekben a művészek kisebb, festett lapokat ragasztottak egy papírlap recto vagy verso oldalára. A papírokon lévő olaj- és festékfoltok, valamint a korábbi felerősítésre utaló tűnyomok azt jelzik, hogy a rajzokat festőműteremben használhatták. A kötegből kilógó részeken porlerakódás is található. Ezen kívül a rajzokon vízfoltok körvo104
