Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Kóbor Zsolt: Csontberakásos, intarziás ágy restaurálása

Az UV-felvételek alapján, kézi UV-lámpa segítségével, retusecsettel vékonyan, 96%-os alkoholban feloldott sellak politúrral pótoltuk a lakkhiányokat. Közben többször 1500-as polírpapírral visszacsiszoltuk a lakkpótlást, hogy egyenletes legyen a felülete. Mivel a felső réteg apróbb hiányait nem pótoltuk, a két réteg között fénytörési különbség mutatkozott. A megőrzött bevonatok felső rétege az FTIR (infravörös spektroszkópiás) vizsgálat eredménye szerint sellak/seedlakk, az egységes megjelenés érdekében viaszmázzal dörzsöltük be az ágy teljes felületét. Az új bevonat - 1/3 rész karnaubaviasz és 2/3 rész méhviasz terpentinben oldva - más oldódási tartományba esik, így a későbbiekben könnyen eltávolítható.7 (14. kép)

A tárgy restaurálása a 2003/2004 tanévben, a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében folyó tárgyrestaurátor képzés keretében történt. A diplomamunka témavezetője Kovács Petronella volt.

A szerző köszönetét mond azoknak, akik hozzájárultak a restaurálás kivitelezéséhez. Elsősorban témavezetőjének, aki nemcsak szakmai szempontból kísérte végig a munkát, hanem magánemberként is támogatta. Hálával tartozik továbbá a kutatómunkában nagy segítséget nyújtott tanárainak: Vadászi Erzsébet, Dabóczi Dénes, Mravik László, Zentai Tünde és Torjai Valter művészettörténészeknek, Török Klárát vegyészmérnöknek, Galambos Éva restaurátorművésznek, dr. Babos Károlyt az ELTE biológus professzorának és Nyíri Gábor fotósnak.

A fotókat készítették: Nyíri Gábor (3, 4, 6.) Galambos Éva (7, 8, 9, 10.) és a szerző (1,2, 5, 12, 13, 14.)

JEGYZETEK

1. A tárgy leltári száma: 87.255.1-4. Készítésének ideje: 18. vagy 19. század, származási helye: ismeretlen. Befoglaló méretei összerakott állapotban: szélesség: 130 cm, magasság: 160 cm, mélység: 226 cm

2. Kétkomponensű poliészter gyantába (Viapal) ágyaztuk a mintákat, majd finom csiszolópapirokkal keresztmetszet-csiszolatot készítettünk. Végül a mintákat paraffin és bőr segítségével felpolíroztuk. A mikroszkópos keresztmetszet vizsgálatoknál Török Klára volt segítségünkre.

3. Sándorné Kovács Judit szakvéleménye alapján

4. Morgós András: Tesztsorozatok kiegészítése az oldhatósági tartomány behatárolására a Teas- féle oldhatósági háromszögdiagramban. Múzeumi Műtárgyvédelem 18. KMI, Budapest 1988. pp. 69-82.

5. A vizsgálatokhoz akkora minta kell, amit bal kezünkkel meg tudunk fogni úgy, hogy közben metszeni tudjunk belőle, ezért kb. 0,5 cm2-es kis furnérdarabokat vettünk ki a tárgyból. Ezeket egy hétig vízben, majd egy hétig víz és glicerin 50-50%-os keverékében áztattuk, azért hogy vízmentesek legyenek, és a glicerin konzerválja a mintánkat. A metszeteket borotvapengével készítettük. Fontos, hogy a minták egyenesek és ne ferdék, valamint minél vékonyabbak, lehetőleg egy sejtréteg vastagságúak legyenek. A sikerült metszeteket, nedves ecsettel tárgylemezre helyeztük. Majd a legjobb három különböző irányú metszetet vizes glicerinnel megcseppentettük és légbuborékmentesen lefedtük fedőlemezzel. Hogy légmentes maradjon, és ne mozduljon el a mintánk, a fedőlemez szélét zománclakkal körbefestettük, Így rögzítettük.

6. A csontot vattával tekertük be, majd a vattát hidrogén-peroxiddal itattuk át. Teljes száradás után a vattát eltávolitottuk a felületről, amit semlegesítés céljából lemostunk. Jobb eredmény érhető el, ha nem hagyjuk kiszáradni a vattát, és a csontot dunsztban tartjuk, így rövidebb idő elég a kívánt fehérséghez.

175