Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kóbor Zsolt: Csontberakásos, intarziás ágy restaurálása
A csont vizsgálata A csontpótlások készítését is vizsgálat előzte meg. A csontdíszítések felületét mikroszkóp alatt tanulmányozva határoztuk meg a csont fajtáját, amiben Alice Choike, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkatársa volt segítségemre. Az elefántcsont az egyetlen olyan csont, aminek a felülete teljesen homogén, semmilyen jellegzetes szerkezeti rajzolata nincs, kivétel a keresztmetszete, amin rombuszminták láthatók. Az összes többi állat csontján valamilyen szerkezeti lenyomat látható. A vizsgált mintákon nem fedeztünk fel erre utaló jellegzetességeket, így egyértelműen megállapítottuk, hogy a csontdíszítmények elefántcsontból készültek. A hiányzó csontok pótlása Mivel az elefánt védett állat, a kiegészítésekhez elefántcsont nem állt rendelkezésre. Ezért a pótlásokhoz alapanyagként szarvasmarha lábközépcsontot alkalmaztunk, mert ebben a legkevesebb a csontvelő, és így kevésbé van átzsíro- zódva. A csontot felhasználás előtt többszöri kifőzéssel zsírtalanítani kell, és hidrogén-peroxiddal fehéríteni.6 Az így előkészített csontokból gépi lombfűrész segítségével lapokat vágtunk. A fűrészelésénél fontos a túlmelegedés megakadályozása, mert különben elszíneződik az anyag. A legjobb megoldás, ha a fűrészlapot vízzel locsoljuk, így hűtve azt és az anyagot. A fűrész foga sűrű és ne túl terpesztett legyen. Olajozni nem szabad. A hiányokat előbb átlátszó fóliára rajzoltuk át, majd ennek segítségével a csontlapra. A felrajzolt minták kivágása gépi lombfűrésszel, kis ráhagyással történt, majd fogászati csiszolóval finomítva lehetett kialakítani a kívánt formát. Ezután a darabok megfelelő vastagságúra való csiszolása következett. A tárgyon lévő csontdíszítmények gravírozottak, így a pótlásokba rézkarcokhoz használatos metszőkésekkel az eredetihez hasonló vonalakat metszettünk, majd ezeket fekete lágyviasszal kitöltöttük. A fa díszítőelemek pótlása Az ágyról kilenc féle díszléc hiányzott. Azoknak a pótlását, melyekből kevesebb veszett el, a befoglaló forma kifűrészelése után vésővel alakítottuk ki a megfelelő formára. A többi hiányzó díszléc előállítása felsőmaróval, több kés segítségével történt. Az így elkészült léceket gérvágó-fűrésszel 45 fokban bevágtuk, majd a pontos illeszkedés érdekében vésővel az eredetihez hasonló szögűre igazítottuk. A díszlécek felületének finom csiszolópapírral való megmunkálása után felragasztásukhoz meleg enyvet alkalmaztunk. A díszlécek és a lábak kisebb-nagyobb hiányainak pótlásai ugyancsak körtefából készültek. A kissé nagyobbra kifűrészelt kiegészítések illeszkedő felületeit indigópapír és vésők segítségével az egyenetlen törési felületekhez igazítottuk. Enyvvel való felragasztásuk után, felületüknek a kívánt formára igazítása vésőkkel történt. A fejtámla hiányzó lábainak pótlásai esztergagépen készültek, majd meleg enyvvel lettek beragasztva a helyükre. 173
