Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kóbor Zsolt: Csontberakásos, intarziás ágy restaurálása
formában végződnek. Kívülről sötétre flóderozottak. A két oszlop által közrezárt téglalap alakú elem egész mezeje elölről díszített. Hátulról is furnérozott, de díszítés nélkül. A négy sarkában és középső harmadában fent és lent elefánt- csontból egy-egy puttó, illetve angyal alakja helyezkedik el. Ezeket bőségszaruk, levelek és napraforgóhoz hasonló virágok fogják körül. Középen mitológiai jelenet. A tájképi háttérben elefántcsontból kivágott meztelen nőalak fekszik, mellette térdelő szatír. Az alap minden esetben paliszander svartni, ebbe illeszkednek a trópusi fákból készült intarziadíszitések. A csont figurák gravírozottak és fekete színű kittel vannak kitöltve. A furnérdíszítést sok helyen égetések és bekarcolások teszik plasztikusabbá. A támla felső részén és az oszlopok tetején lévő csapok hiányzó részt jeleznek. A fejtámlát is két oldalról négyzet keresztmetszetű oszlopok fogják közre. Az oszlopok groteszk ábrázolásának formája és mintája azonos a lábtámlán lévővel, de annak negatívjaként jelenik meg. A támla alsó része díszítetlen, a felső négyzet alapú oromzat azonban a lábtámlához hasonlóan igen gazdagon díszített. A sarkokban levélcsokrok nyílnak. Középen elefántcsontból készült, tükörbe néző nőalak, a lábánál kis gyerekkel, lábuknál egy kígyó tekereg. A díszes oromzat tetejét tagolt párkány díszíti, ami a többi díszléchez hasonlóan ugyancsak erezetfestést kapott. A párkány tetején lévő csapok arra utalnak, hogy további, esetleg faragott díszítmény zárta le. Ugyanígy csapok figyelhetők meg az oromzat két oldalán is. Az oszlopok tetején lévő egy-egy csap, esztergált pogácsadísznek, vagy csavart oszlopoknak adhatott helyet, amik a baldachint tarthatták. A végükön felmagasodó oldaldeszkák volutákban végződnek. Két szélükön egy-egy kisebb, közepén hosszú szalagos keretben sötét négyzetes berakás. Alsó szélükön festett díszléc fut végig. Az ágy történetének áttekintése Az ágy korának, készítési idejének és helyének meghatározását nehezítette, hogy semmilyen adat nem állt rendelkezésünkre a származásáról illetve a Savaria Múzeumba kerülésének körülményeiről. A kutatómunkát az sem segítette, hogy bár az ágy az egyik legtöbbet használt bútordarab, mégis kevés maradt ránk, továbbá a mai napig nagyon kevés tudományos munka foglalkozott az ágyak fejlődésével, a különböző korok ágytípusaival. A hozzáférhető tanulmányok is inkább a főúri és uralkodói réteg vagy a parasztság ágyait tárgyalják. A köznemesség bútorairól nagyon kevés írott anyaggal rendelkezünk. A diplomamunkaként restaurált ágyon különböző korokra jellemző motívumok, díszítési módok, technikai megoldások jelennek meg. Formája a 17. századra, motívumrendszere a 18. századra, a felhasznált fafajok a 18. század végére, a készítés-technikai megoldások a 19. századra utalnak, azonban egyik se zárja ki egyértelműen a másikat. Legvalószínűbbnek az tűnik hogy a tárgy a 19. században készült másolat. A tárgy állapotleírása Az ágy egész felülete nagyon poros volt. A felületén lévő lakkréteg bemattult. A lábtámla front oldalán, az intarziás részen négy nagyobb foltban citlingelés nyo166
