Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Zágoni Péter: Egy magángyűjteményben lévő kabinetszekrény restaurálása
felületképzésre egyaránt alkalmas. A kabinetszekrény hullámlécei, vertikális gyalulásúak.7 A homloklapot díszítő intarzia függőleges tengelyre szimetrikus. A jelenet indák közé komponált, tálcán korsót vivő, patáslábú alakot ábrázol. A fiók két szélén kiugró tagozat található. A tagozatok mindhárom oldalát intarzia díszíti. Szemből egy korsóból kinövő virág látható volutákkal, melynek tetején bagoly ül. A tagozat oldalain fél emberalak helyezkedik el, fején virágkosárral. Az ajtókat és a fiókok homloklapját díszítő intarziát - ún. Partiból8 - német vágással9 készítették. Erre utal, hogy az azonos motívumokat ábrázoló részek tökéletesen megegyeznek egymással és az illesztések hézagosak. A német vágással készült intarziák szekund és primer partiját10 egyaránt felhasználták, tehát feltehetően létezett az intarzia negatív variánsa is. A két oldallap közepén lévő fogantyúk áttörtek, szárnyas, emberfejes ábrá- zolásúak. A korpusz minden sarkán áttört, volutás díszű, sárgaréz sarokvédők találhatók. A kulcspajzsok groteszkek, melyek szájnyílása a kulcslyuk. A belső fiókok húzókái ördögfejet mintáznak. Felépítésük a kopogtatókkal mutat hasonlóságot. A tárgy állapotfelmérése A kabinetszekrény teljes felülete erősen szennyezett volt. A fecskefarok foga- zással összeépített test szerkezetileg stabilan állt. A test oldalai, de főleg a tető, valószínűleg a nem megfelelő táblásítás és a nedvességtartalom ingadozásának következményeképpen hullámosán vetemedtek. Ilyen vetemedéssel akkor találkozhatunk, ha az összeillesztett deszkák keresztmetszeti évgyűrűrajza követi a szomszédos deszka rajzát. Ez az elmozdulás, lévén a borítás a mozgást nem tudta követni, a furnér repedezéséhez illetve felhólyagosodásához vezetett. A felvált rétegek, főleg az oldallapok alján és hátsó részén, rázkódás vagy mozgatás következtében lehullottak a tárgyról. Az alapfa mozgásához az elefánt- csont még kevésbé volt képes igazodni. A tetőn, az alapfára merőleges csont- filék sarkai felváltak. Az oldalakon hátulról rovarrágás nyomai voltak. A tető közepén látható égésnyomot vagy a borítás felhólyagosodásának korábbi visszavasalása, vagy gyertya okozhatta. A tetőn és az oldalakon csiszolás nyomai látszottak. A fenéklapot egy sávban farontó bogár károsította. A sarkoknál lévő furatok jelzik, hogy a szekrényke eredendően lábazaton állhatott. A hátsó furatoknál bal oldalt megrepedt, jobb oldalt kis helyen kitört a fenéklap. A hátlap keresztirányú fenyőfa, fa, illetve vasszegekkel erősítették az oldallapokhoz. Szélei szálirányban berepedeztek. A hátlap jobb felső részét előzőleg kiegészítették, láthatóan úgy, hogy az eredeti faanyagot igazították a kiegészítéshez. A hátlap közepén egy feltehetően égetett P.V. monogram található. A hevederes fejelő léccel összeépített ajtók fő károsodását szintén a nedvességtartalom ingadozás okozta. A hosszanti deszkák, erősebb zsugorodásuk következtében, 1 cm-rel beljebb csúsztak, míg a merőleges deszka szinte változatlan maradt. Az elcsúszás mentén mind az ébenfurnér, mind az elefántcsont felvált és lehullott. A nedvesség ingadozásának köszönhetőek a hosszanti repedések is, melyek némelyikén át lehetett látni. A repedések mentén az intarzia egymáshoz képest elcsúszott. (3., 4. kép) Egy későbbi beavatkozás során 154
