Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Dolmányos Krisztina: Johannes Georgius Leeb gitárja 1792-ből
lépés. Ezeket teljesen a végleges formára faragva, ez eredeti törésfelülethez illesztve kellett beragasztani. A tető szélén lévő szalagintarzia gyöngyház darabkáinak két szélén ében fiié fut végig, köztük pedig ében trapézok váltakoznak. Hiányaik kiegészítése után került sor a gyöngyházból készített darabok pótlására, melyek formáját az ében darabok már meghatározták. (10. kép) A káva kiegészítése A tető restaurálása után ismét a káva repedéseit kellett kezelésbe venni. Az alsótőke felett több törést nem lehetett teljesen összehúzni, a káva tőkéről való lebontása nélkül. Az egyiknél olyan méretű rés maradt, hogy ébenfával ki kellett spándlizni10. Az apróbb, keskenyebb repedéseket fekete keményviasszal töltöttük ki, melyet előhevített fogorvosi mintázó kanállal lehetett felkenni. Az eljárás előnye az enyves-fűrészporos kitöltéssel szemben, hogy a későbbiekben a faanyag mozgását rugalmasabban képes követni, s így hosszabb ideig a helyén marad. Mindezek végeztével a hangszert visszatettük a tokjába, hogy annak mikroklímája megőrizze ebben az állapotában. A hát kiegészítése A hát csak a kezelésének időtartamára került ki a leszorított lapok közül, hogy a lehetőség szerinti legkevesebb ideig álljon szabadon, alátámasztás nélkül. A közepén egymással szembe futó két, feszültséggel terhelt törés problematikájára az a megoldás tűnt a legjobbnak, hogyha a két hasadás találkozásánál átlósan, éles szikével átvágjuk az anyagot, és a két törésfelület közé illesztünk egy szélesebb spándlit. Ily módon a hát körvonala egybeeső maradt a káváéval. E műveletet megelőzőn azonban a törés felett keresztül futó, beragasztott, és már korábban elszakadt jelzőcédulákat (a készítő, és a javító nevével, a művelet dátumával stb.) az egyik oldalról le kellett bontani. (11. kép) Ezt nehezítette, hogy a papírok mikroszkópos vizsgálata során kiderült, hogy a készítő céduláját már korábban javították, és alátámasztották egy különálló papírréteggel. Ezért bontás közben arra is vigyázni kellett, hogy az alátámasztás nehogy leoldódjon. A lebontás előtt óvatos radírozással megtisztítottuk a papír anyagát, ügyelve a javításról szóló bejegyzés grafitceruzás dátumjelzésére. A készítő céduláján valamilyen tintával írták a dátumot, ezért itt levérzési próbát kellett végezni. Mivel nem vízben oldódó tintával készült a felirat, meleg víznek a cédula alá juttatásával, majd finomszőrű ecsettel 11. A hangszerbe ragasztott cédulák. Labels glued into the musical instrument. 147 10. A hangnyílás körüli intarzia, és a tető kiegészítése. Inlay around the sound hole and the completion of the soundboard.
