Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Dolmányos Krisztina: Johannes Georgius Leeb gitárja 1792-ből
- dr. Babos Károly segítségével végzett - makroszkópos vizsgálatának eredménye megmutatta, hogy sejtéseink ismét beigazolódtak: a hát és a káva anyaga ébenfa, s a díszítésként használt világos csíkok jávorfából készültek. A csont A csontdíszítmények vizsgálata összehasonlító anyag segítségével mikroszkóp alatt történt, melynek eredménye, hogy ezen darabok elefántcsontból készültek. A ragasztóanyag A ragasztóanyag kémiai vizsgálata szintén az éles szikével való óvatos mintavétellel kezdődött (1., 2., és 3. minta). Az anyagvizsgálatot Biuret-teszttel végeztük.4 A szűrőpapíron tapasztalható kékes-lilás elszíneződés valamely fehérje jelenlétét mutatta ki. A kor gyakorlata alapján feltételezhető, hogy a ragasztóanyag valamilyen enyv, vagy zselatin lehetett. A minták egy részénél (1., és 2. minta) nem hozott eredményt a Biuret teszt. Feltételeztük, hogy a ragasztást „Technokol Rapid” néven forgalmazott, műanyag alapú ragasztóval végezték, ezt az acetonnal, mikroszkóp alatt végzett oldási próba igazolta. A restaurálás menete Előkészítés Az előzetes vizsgálatok alapján a hangszer felbontása mellett döntöttünk, mivel a háton lévő törés feszültséggel terhelt, s a gerendák is felváltak róla. A bontást a már amúgy is eleresztett ragasztás mentén lehetett elkezdeni, ügyelve arra, nehogy megsérüljön a hát vagy a káva anyaga. A bontókés éle mellé néhány csepp etil-alkoholt fecskendezve ez azonnal roncsolja a ragasztóanyagot, annak maradék kis nedvességtartalmát is elvonva. így viszonylag könnyedén futott a kés a ragasztott felületek között. A gitártest felnyitása után, a hátról le lehetett bontani a meglazult gerendákat és két sík falap közé téve leszorítani az ébenfa lapot, hogy a vetemedések ne erősödjenek, illetve esetleg némileg visszahúzódjanak a hát eredeti síkjába. A hátlapon lévő díszítéseket belülről takaró merevítések miatt a köztük lévő részekre parafa lapok kerültek, hogy a két síklap közötti hézag, és így a teljes felületre nehezedő szorítás egyenletes legyen. Tisztítás, a régi ragasztóanyagok eltávolítása A felbontott hangszert először kívül-belül porecsettel és puha ronggyal por- talanítottuk. A lakkozott felületek tisztítása - a rárakódott, feltehetőleg zsíros szennyeződéstől - enyhén nedves (meleg vizes) speciális, nagy nedvszívó képességű szivaccsal5 finoman dörgölve történt. A tetőn bevonatra utaló nyomok nem voltak - kivéve az intarziával díszített részeket, és a nyakszárra rálógó tetődarabot - ezért a radírral való tisztítás mellett döntöttünk. Az egész felületet radírgumival6 alaposan végig kellett dörgölni. A rátét díszek mentén, a szűk helyeken, egy megfelelően hegyes formára alakított darabbal lehetett elvégezni a műveletet. (5. kép) 143
