Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Dolmányos Krisztina: Johannes Georgius Leeb gitárja 1792-ből
A húrtartó szintén ébenfából, egyszerű téglalapformára készült és vékony csont fiié keretezi, melynek felső darabja magasabban kiemelkedik a felületből, s egyúttal a láb szerepét is betölti. A húrokat gyöngyházzal díszített ébenfa gombokkal rögzítették. A húrtartó két oldalán a tetőre virágindás, levélkés rátétes díszítés került, szintén ébenfából. A hangnyílást ébenből és gyöngyházból álló berakás keretezi. A nyílás szélét ébenfa gyűrű védi, melyet ébenből és gyöngyházból készült szalagintarzia vesz körbe. A hát A hát kb. 3 mm vastagságú, a tetőhöz képest nagyon erős. Anyaga ébenfa. A három szeletből álló lapot két, kb. 6 mm széles jávorfa csík köti egymáshoz, melyek összekötő funkciójukon kívül díszítőelemként is szolgálnak. A hát darabjainak összeillesztésénél a belső oldalon keresztirányú erősítések biztosítják a ragasztások jobb szilárdságát, és tartósságát. A kávák A kávák szintén ébenfából készültek, vastagságuk kb. 2 mm. Két szélükön (a belső oldalon) sűrű szálú fenyőből készült reifnik3 futnak végig, melyekbe belenyúlik mind a tető, mind a hát három-három gerendája. A sűrű szálú fenyőfából készült gerendák keresztmetszete azonos. A kávaívek alsó találkozásánál gyöngyház intarzia található, az ívek mindkét szélén jávorfa fiié fut végig. A nyak A nyak készítésének és beerősítésének módja is állandóan változott, tökéletesedett az idők folyamán. A gitároknál a nagy húzó- és hajlítóerő ellensúlyozására újabb és újabb elgondolások születtek. A nyak anyaga a korábbi időkben, általában fenyőfélékből volt. A később használatos anyagok könnyű, de nagy szilárdságú fafajok, melyek vetemedésmentesek, (pl: redwood (vörös fa), mediterrán tujafélék stb.) E hangszer nyakának alapanyaga nem ismert, mivel elölről az ébenből készített fogólap, hátulról pedig jávor-, és ébenfából csíkos díszítés fedi. A hangolófej stilizált korpusz formájú, hat darab kónuszos lyukkal, az ében gombbal díszített jávorfa hangoló kulcsok részére. A hangolófej felső, elülső része gyöngyház intarziával, sugaras napot ábrázoló motívummal ékített. A hátoldalon a nyak hosszanti csíkozásához hasonlóan, de V alakban díszített. A fogólapon kilenc darab csontból készült bund található, melyeket részben besüllyesztettek. A fogólap felső végéről hiányzik a szintén valószínűleg csontból készült felsőnyereg. A további nyolc, ébenfából készült bundot már a tetőre - besüllyesztés nélkül - ragasztották fel. Állapotleírás A hangszer elsősorban poros volt. Állapota már a múzeumba kerülésekor rossznak volt mondható. A hangnyíláson benézve, a beleragasztott cédulákon az alábbi szövegek olvashatók: Reparavit Stowasser J., Budapest 1933.; Johannes Georgius Leeb, Fecit Posonii, 1792. 140
