Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Dolmányos Krisztina: Johannes Georgius Leeb gitárja 1792-ből
Johannes Georgius Leeb gitárja 1792-ből Dolmányos Krisztina Egy kis hangszertörténet - a gitárok kialakulása A hárfafélék, a citerák és a lantfélék őshazájának egyaránt Kis-Ázsiát, illetve Észak-Afrika Ázsiával határos egyiptomi, illetve arab területeit tekinthetjük. Ezeken az ősi kultúrterületeken már az ókorban kialakultak a pengetös hangszercsaládok - hárfák, citerák, lantok - ősei. A középkor végén, a fellendült kereskedelem és a földrajzi felfedezések révén, az akkori latin kultúrájú népek spanyol és portugál pengetés hangszerei átkerültek az újonnan meghódított és gyarmatosított, tengeren túli területekre. Ennek köszönhetően kölcsönhatás alakulhatott ki a keleti és a nyugati zene, illetve hangszerfejlődés között. A 15. századtól az udvari és házi zenekarok legkedveltebb hangszerei a lantfélék, s azok közül is a lantok. Virágkoruk a 17. században volt. A gitárok előretörésével a 18. századtól már háttérbe szorultak. A készítő és családja Johannes Georgius Leeb feltehetőleg 1752-től 1810-ig élt és dolgozott Pozsonyban, elsősorban hegedűkészítőként. A 18. században Pozsony volt Magyarország politikai, közéleti és kulturális központja. A városban 30-40 ezer magyar, német és szlovák lakos élt, s a közeli Béccsel szoros, mindennapos kapcsolatot tartottak fenn. A legrégebbi pozsonyi hegedűkészítők közül a Leeb család vált híressé, s vett részt a magyarországi hegedűkészítés megteremtésében. Származásuk nem tisztázott, nem tudjuk az első Leeb-ek pozsonyi őslakosok voltak-e, vagy valahonnan, pl.: Bécsből vándoroltak-e oda. Egymással fennállt rokoni kapcsolataik is feledésbe merültek, sőt gyakran az sem állapítható meg, hogy az azonos keresztnévvel jelölt hangszereket hány ember készítette valójában. Tovább fokozza a zűrzavart, hogy a nevüket is különböző módokon tüntették fel hangszereikben: előfordulnak „Leb", „Löb”, és „Löbb” módon leírt változatokban is. Az első fennmaradt Georgius Leeb nevét viselő magyarországi keltezésű hegedű 1706-ból származik, Pozsonyból. 1728-ig fordulnak elő az ő nevével ellátott hegedűk, majd ezt követően a Johannes Georgius Leeb nevet találjuk a hangszerekben. Amennyiben Georgius Leeb külön személy - ő a dinasztia alapítója. Az is lehetséges azonban, hogy az első Johannes Georgius Leeb-bel azonos, csupán 1728 után teljes néven tüntette fel magát. 137
